2011. október 22., szombat

Modern boszorkányság

Most egy kis blogíró bemelegítés jön. Reménykedek, hogy a végére én azért nem leszek meleg... o_O Lassan vissza kell már rázódnom abba, hogy ne csak olvassak, mint a gép, hanem írjak hosszabb véleményt is a könyvekről.

A portobellói boszorkány a harmadik könyv, amit Coelhotól olvastam. Határozottan ez tetszett a legjobban, sőt talán erre lehet egyáltalán azt mondani, hogy tényleg tetszett. A Veronica meg akar halni egyszer jó volt, de kedvenc nem lett belőle. Az Alkimistáról pedig már írtam itt korábban, hogy voltak benne jó dolgok, de túlzottan nem nyűgözött le. Ezekhez a könyvekhez képest nagyon mást mutatott.

Akárcsak az Alkimista, ez a könyv is az útkeresésről szól, de valahogy mégis más. Athena – eredeti nevén Sherine Khalil - nagyon fiatalon kezd bele egy hosszú utazásba, ami során sok mindent megtanul, sok emberrel megismerkedik és sok helyen megfordul. Igen, kicsit valóban olyan az ő életútja, mint az Alkimista főszereplőjéé, de nagy különbség az, hogy amíg az a férfi hátra hagy mindent és mindenkit, aki számára fontos, addig Athena örök útitársa a fia, aki ugyan még csak gyerek és sok mindent nem ért meg azokból a dolgokból, amik körülötte történnek, mégis fontos személy Athena személyiségének alakulásában. Így talán nem olyan életidegenen antiszociális az egész.
Ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, hogy a könyv hangulata számomra az Alkimistáét idézte, ami már akkor is nagyon tetszett a maktubbal és mindennel együtt, így most is nagyon megfogott.

A kötet során interjú részleteken keresztül ismerkedhetünk meg egy életrajzzal. Külső szemlélőkön keresztül tudjuk meg, hogy milyen is volt Athena élete és személyisége. Ez a regénye egyik nagyon különleges eleme, hogy soha egyetlen egyszer sem láthatjuk a történetet a főszereplő szemével, ugyanakkor mégsem tárgyilagos az egész, hiszen nincs egy olyan elbeszélő, aki kívül helyezkedne a történeten és objektíven mesélne a dolgokról. Ez az elem különösen a kötet elején érződik nagyon, amikor még csak úgy ismerkedünk a figurával, nincs konkrét képünk róla és az egyik ismerőse csodásnak, míg a másik egy olcsó kurvának mutatja be a főhősnőt. De egy idő után valahogy ráéreztem erre az életszagúságra és onnantól kezdve nem zavart, ahogy az életben is rá kell jönni, hogy nem tudunk mindenkinek megfelelni és úgyis lesz, aki eredendően nem kedvel minket...

A történet elején annyit már biztosan tudunk, hogy Athena meg fog halni, valaki megöli őt. Ez egy olyan gondolat, amely tulajdonképpen végigkísér bennünket a könyvön. Mindenki úgy beszél a nőről, tudja, hogy ő már nincs. Azt persze csak a legvégén tudhatjuk meg, hogy pontosan mi is történt vele.
De addig is, amíg ehhez az elemhez eljutunk, megismerhetünk pár fontos elemet a gyerekkorából, a korán kötött házasságáról és a fiatalon vállalt gyerekéről, a változó munkahelyekről és az érdekes hobbikról.

Ahogy fentebb már említettem, a történet fő mozgatórugója az útkeresés. Athena egész életében úgy érzi, hogy vannak fehér foltok az elméjében, és amikor egy pillanatra leáll, nem pörög valami munka miatt, vesz egy mély levegőt és nem tölti be az elméjét egy gondolat sem, akkor belekerül egy ilyen fehér foltba, az ürességbe és ez rossz. Ezeket az üres foltokat meg kell tölteni. Ezek azok a gondolatok egyébként, amik miatt én azonosulni tudtam ezzel a szereplővel és talán éppen emiatt tetszett a könyv annyira.

Ezek után kinek tudom ajánlani a regényt? Jó kérdés igazából, mert több ismerősömnek sem tetszett a könyv. Tudni kell ugyanis, hogy a végére Athena a csendes kis meditáló lányból átváltozik egy olyan nővé, aki az események sodrában egy modernkori boszorkánykultusz közepébe csöppent. Coelho egyébként is nagyon lélekhúrpengetős, kell hozzá egy hangulat, hogy az ember értékelni tudja a műveit, plusz szerintem két könyve között szünetet kell tartani, különben az ember megcsömörlik tőle. Szóval most ehhez az egész Coelho-jelenséghez még hozzájön egy modernkori misztikum, amit szerintem a mi gyomrunk valahogy nehezebben vesz be így, mert túl valósághű és pontosan tudjuk, hogy a való életben hogyan állnánk azokhoz, akik "szektákban" mindenféle szellemidézésekről susmognak.

Bemásolok még pár idézetet, de igazából úgy döntöttem, hogy ezt a könyvet nem ajánlom senkinek, aki kedvet kap hozzá, az olvassa el. Aki meg nem kap kedvet az nem olvassa el...

"… aki folyton úton van, annak nem létezik az idő – csak a tér. […] úgy cipeljük magunkkal a múltat, mintha a jelenünk lenne."

"Mindannyian abba az értékrendbe születtünk bele, és abban élünk ma is, amely azt hangoztatja: az idő pénz. Azt pontosan tudjuk, hogy mit jelent a pénz. De vajon az idő mit jelent?"

"Mondják, hogy az extrovertált emberek boldogtalanabbak, mint a magukba fordulók, és ezt azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy örökké boldognak, energiától duzzadónak és elégedettnek
mutatják magukat."

"A zene nem csak megnyugtat és szórakoztat, hanem jóval több annál: világnézet. Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak."

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet, és idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."

2011. október 13., csütörtök

Listák


Október 13. van és ahogy korábban ígértem, ma közzé teszem a listáimat. Az előző bejegyzéseben hirdettem egy kis játékot, ahol könyveket lehetett nekem ajánlani. Elég sok ajánlat érkezett és végül úgy döntöttem, hogy ezek segítségével fogom összeállítani a B listámat. Persze kiválasztottam egyet, ami felkerül az A listára, szóval már teljes a lista. A másik 9 könyvet egyébként speciális szempontok alapján választottam ki.

Az előző párbajt 8an fejeztük be, így úgy döntöttem, hogy a 7 társam tiszteletére átveszek mindannyiuk listájáról egy-egy könyvet, ezek a következők lettek:

1. Charlotte Brontë: Jane Eyre (Amy tiszteletére)
2. Tim Davys: A halállista (Jadett tiszteletére)
3. Yann Martel: Pi élete (Kaen tiszteletére)
4. Brenna Yovanoff: Az elcserélt (Mandarin tiszteletére)
5. Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa (Melia tiszteletére)
6. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (Rógán Edina tiszteletére)
7. Stephenie Meyer: A burok (Wild World tiszteletére)

Ezek után választottam két könyvet két olyan barátom listájáról, akiknek nem sikerült befejezniük a párbajt, de mivel sokat adok a véleményükre, így megfogadtam az ajánlásukat. Ez a két könyv pedig a következő:

8. Bud Spencer: Különben dühbe jövök (Lanatie ajánlására)
9. Amy Tan: A Mennyei Örömök Klubja (Sora ajánlására)

Ahogy már korábban is említettem, nehéz döntés volt az ajánlatok közül választani, de végül a következő könyv mellett döntöttem:

10. Margit Sandemo: Az elfeledett királynő (Naki ajánlására)

Margit Sandemo Jéghegyek Népe sorozatát - ami szintén szerepelt az ajánlatok között - már 14 évesen elolvastam (igen, mind a 47 kötetet), és akkor nagyon nagy kedvencem volt, ezért döntöttem úgy, hogy most visszanyúlok ehhez az írónőhöz. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy 8 év távlatában mennyire tud megfogni a stílusa, másrészt pedig már évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy mást is kéne olvasni tőle. Sajnos a másik sorozatát nem adták ki itthon végig, így azt az ötletet elvetettem, maradt ez :)

És akkor a B listám:

Wilbur Smith: Amikor az oroszlán zabál
Dean R. Koontz: A halottlátó
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája
Robert Merle: Védett férfiak
Robert Merle: Állati elmék
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Szélesi Sándor: A láthatatlan város

Paul Guimard: Az élet dolgai
Fodor Sándor: Megőrizlek

Az utolsó két kötet pedig molyos ajánlás, őket azért választottam le a többiről :)

És ahogy a kép is mondja: We can do everything! Szóval hajrá minden molyocskának! ;)

2011. szeptember 25., vasárnap

Könyvmolypárbaj második felvonás! - Ajánlj nekem


Kedves Molytestvéreim!

A többség gondolom nem tőlem értesül és ha mégis, akkor nem itt, hanem a másik 300 helyen látja, ahová már korábban kiraktam, hogy a könyvmolypárbaj folytatódik. Nos, egy kis extra játékra hívlak ki most benneteket! A feladat a következő: Találd meg Te Brigi 10. könyvét!
Tárgynyeremény sajnos nincs, csak eszmei elismerés, meg hatalmas köszönet :)

A helyzet ugyanis a következő: Szeretnék 10 könyvvel indulni, de eddig csak 9et sikerült kiválasztanom, szóval úgy gondoltam, hogy adok lehetőséget arra, hogy a 10.et valaki más ajánlja nekem.

Kritériumok:
  • Olyan könyv kell, amit még nem olvastam
  • Olyan könyv kell, ami még nincs a listán
  • Olyan könyv kell, ami valamilyen szinten közel áll az érdeklődésemhez
Egy ember persze több könyvet is ajánlhat. Győztest majd október 13.án hirdetek, addig van időtök. :)

Talán ezzel a kis játékkal még izgisebb lesz a dolog! A párbajban pedig várunk nagy-nagy szeretettel* mindenkit!

*A kopirájt jogok Tóth Mátét illetik!

u.i.: Addig meg hallgassatok Andro mjúzikot, horzsol: http://soundcloud.com/risefmradio/andro-niterise-2011-09-22

2011. szeptember 19., hétfő

Anonim Bibliofilek Klubja

A nevem Brigi és bibliofil vagyok. Az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy olvastam, ahelyett, hogy zúztunk volna az éjszakában, én meg pár haver. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam egy F.L.U.O.R. koncerten sem... "De te visszatérsz hozzám, de te visszatérsz hozzám..."♪♫

Szóval ez a nyár az olvasás nyara volt. Olvastam egyedül itthon, asztalnál, ágyban párnák közt hal... izé , meg erkélyen. Olvastunk a pécsi olvasóligetben és olvastunk a Millenárison (Itt megszereted a Kárpát-medencét ♥) HoldfényCon alatt. Elképesztő mennyiségű könyvet olvastam, de tényleg annyit, hogy úgy érzem, már azért sem tudok olvasni, mert belefáradtam az olvasásba. Persze mostanában - hogy a suli elkezdődött - időm sincs rá. Korábban meg semmi másra nem volt időm az olvasás mellett. Észrevette már valaki, hogy én mindig milyen rohadt elfoglalt vagyok? Mintha valami kicseszett fontos ember lennék. Ja és igen, megint tök sokat káromkodok, annak ellenére, hogy a nyáron volt egy elég klassz fogadásunk: egy káromkodás = 50 forint a következő bulialapba. Asszem nem kell mondanom, hogy az alkoholfogyasztó képességemet bőven meghaladta a pénz, amit kemény munkával összekáromkodtam. Nem baj igazából, mert a benzinpénzt is ki tudtam belőle fizetni...


Na de visszakanyarodok oda, ahonnan indultam. Éppen a szobámban kuporgok, egy jó kis zenét hallgatva, az SP pizsigatyómban, amit nem SPtől kaptam, de még csak nem is az ő feje virít rajta, hanem egy vele kapcsolatos fogadáson nyertem, vagy mondjuk úgy inkább, hogy a megfelelő emberrel fogadtam, akiből vereség esetén is ki tudom csalni a nyereményt... Szóval itt kuporogva éppen azon voltam, hogy a köz elé tárjam a nyári olvasmányaim listáját, amik a következők (mindegyikre mutat moly.hus link):

Fercsik Erzsébet: Dolgozatírás – felsőfokon

Kiss Ádám: Szütyiő

Nógrádi Gábor: PetePite

Barney Stinson – Matt Kuhn: A Tesó Kódex

Majoros Pál: A kutatásmódszertan alapjai

Andrew Matthews: Legyél boldog most!

Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Kőrössi P. József – Pomogáts Béla (szerk.): Nyugat – 34 év, 34 író, 34 novella

Joseph Conrad: Nyugati szemmel

Yuya Aoi – Funato Akari: Csillagsivatag – A Talshas éjjele

Kuziak-Rzepczynski: Tanuljunk meg írni – A kérvénytől a szakdolgozatig

Mikszáth Kálmán: A fekete város

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim kivételes átlagélete

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim a világ ellen

Rideg Sándor: Indul a bakterház

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim végtelen bánata

Claire Nielson: Tao babák számára

Louise Howard: Zen barikák számára

George Orwell: 1984

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

J. D. Salinger: Zabhegyező

Gerald Durrell: Férjhez adjuk a mamát

Szabó Katalin: Kommunikáció felsőfokon

Bill Watterson: Kázmér és Huba

Závada Pál: Jadviga párnája

Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban

Bill Watterson: Valami folyik az ágy alatt

Andrew Matthews: Hallgass a szívedre!

Bill Watterson: Irány Észak!

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

Shoko Tendo: Jakuzák holdja

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Philip K. Dick: Ubik

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Philip K. Dick: Kizökkent idő

Szabó Magda: Für Elise

Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány

Tsai Chih Chung: Beszélő Zen – A semmi kiáltásai

P. G. Wodehouse: A kék ruhás lány

Robert Merle: Mesterségem a halál

Geoff Johns: Zöld Lámpás

Mike Mignola – John Byrne: Hellboy 1. – A pusztítás magja

Philip K. Dick: Visszafelé világ

Barney Stinson – Matt Kuhn: Tutikalauz tesóknak

Darren Shan: Kojaszan – Várnak a szellemek…

Tóth Krisztina: Az árnyékember

Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás
Iancu Laura: Karmaiból kihullajt
Vári Fábián László: Harminchárom év

Ez a lista olvasási időrendben tartalmazza a legutóbbi vizsgámtól a mai napig elolvasott könyveket. Ahogy az ízlésem, úgy ez a lista is elég vegyes, vannak rajta komolyabb és komolytalanabb könyvek, meg képregények, verses és novellás kötetek, sőt még szakirodalom is. Egy részükről írtam már ide, egy részükről talán fogok, de csak akkor, ha valaki nagyon igényli, hogy 1-1 terítékre kerüljön, de a többiről nem nagyon áll szándékomban. Mostantól inkább új könyvek felé fordulok.

Ami új infó még, hogy véget ért a 7könyves7hónapos könyvmolypárbaj. Itt egy ideje már szervezőként működtem közre, ugye. Ugyan csak nyolcan fejeztük be a hatvanvalamennyi jelentkezőből, de mégis valahogy tök sikeresnek látom az egészet. A többiek bejegyzéseiből tök sokat tanultam, szóval remélem, hogy ezek a tapasztalatok felhasználásával sokkal jobbak lesznek azok a bejegyzések, amiket ide írok majd. Információs műveltség, ugyebár.
Mert a blogot egyébként továbbra is folytatni fogom, annak ellenére, hogy a nyáron nagyon elhanyagoltam.

Ennek a folytatási szándéknak jeléül át is alakítottam kicsit. Kapott új hátteret, betűtípusokat és színeket. Szerintem így sokkal inkább illik hozzám. Az előző témával egy komoly könyves blog volt, most meg az én blogom teljes egészében. Kicsit talán a téma is változni fog, de személyes vizekre továbbra sem fogok átevezni, mivel még mindig úgy gondolom, hogy a magánéletem nem az internet lapjaira tartozik. Szóval ha éppen olyan kedvem lesz, akkor talán zenéről vagy az élet furcsa dolgairól fogok itt elmélkedni, meg értelmet fejtegetni.
Új címet is kapott a blog, mert az eddigit nagyon elcsépeltnek éreztem, szóval kapott egy saját alkotást. Moly+koherencia= Moherencia. Nem egy Halenda, de azért megteszi :D Most egy ideig ilyen lesz minden, aztán talán egy-két hét, hónap vagy év múlva megint átöltözünk, majd kiderül :)

A bejegyzés végére be akartam nyomni egy számot, de sehogy sem akarja feltölteni... Hát, mindegy, ennyi szövegelés után, csendben, zene nélkül zárom a bejegyzést.

További jó olvasást mindenkinek! ;)

2011. július 30., szombat

Fluor vs DJ Balfasz "koncert" beszámoló

Ezt a bejegyzést most Bársony Dávid kedvéért írom, mert ma van a születésnapja és tegnap határozottan kérte, hogy legyen, szóval lesz és be is taggelem lent, hogy észrevegye. Bár ebben a bejegyzésben most sokkal több lesz a személyes rész, mint a másikban, szóval bocs, de arról többet lehet mesélni xD

No, szóval akkor 1kor kezdődött a koncert, mi meg abban voltunk, hogy éjfélig ingyenes a belépő. Szóval előtte elindultunk kocsmázni: Eszter és a húga, Dalma; Laura meg én. Aztán félúton felszedtük Dalma egyik barátnőjét is és megérkeztünk a sötét erdő mélyén rejlő kocsmában. Erről az útról asszem annyit érdemes tudni, hogy mire odaértünk, mindent elrontottam... De tényleg. Megálltunk a benzinkúton, megpróbáltam kikapcsolni a rádiót, de véletlenül a CDt szedtem ki. Ezzel még nem is lett volna gond, ha utána vissza tudtam volna rakni. Csakhogy a rádió besztrájkolt és nem vette vissza a CDt, szóval kénytelenek voltunk ténylegesen rádiót hallgatni. De addig szórakoztam a csatornaváltással, hogy véletlenül a rádiót is átállítottam. Asszem itt jegyezte meg valaki, hogy lassan ideje lenne beindítani a DJ karrierem. 10 percig szórakoztunk menet közben, majd Laura bekanyarodott egy buszmegállóba, hogy akkor én most szálljak ki és addig hátha meg tudja javítani a cuccot, ha nem vagyok a közelében XD 5 percet ültem a buszmegállóban, nem javult meg.
Oké, mentünk tovább, éppen azon poénkodtunk, hogy elszaladt a kocsi mellett egy róka, én meg nem mertem ránézni, nehogy elessen, amikor Eszter röhögve megjegyezte, hogy ha lehet, még véletlenül se nyúljak Fluorhoz, mert még őt is elrontom, hát mondom csúcs, még impotens lesz, mire Laura közölte, hogy ezért az egész ország utálna engem. Én meg éppen azt fejtegettem, hogy nem az egész, csak a fele, mert a másik fele... Na itt könyököltem rá véletlenül a központi zár gombjára, aminek az lett a következménye, hogy egyrészt természetesen bezáródtunk, viszont miután felhúztam a gombot, Eszter ajtaja továbbra is működésképtelen volt... Na, innentől kezdve összeszorított lábakkal, imádkozó kéztartással ültem és semmihez sem nyúltam, még az ablakomat is Laura engedte le és húzta fel.
A kocsmában 2x lefagyott a zenegép, amire első alkalommal az általános reakció az volt, hogy mindenki felém fordul és: "Ránéztél a gépre?!" Egyszer meg Eszter végigöntötte az asztalt fröccsel, amikor éppen nekem próbált tölteni, mindenki úgy gondolja, hogy azért mert én tartottam bénán a poharat. Hozzáteszem, én 2x próbáltam meg magamnak tölteni, egyszer sem sikerült.

Fél11kor felhívták a figyelmünket, hogy az éjfélig ingyen belépés az téves emlék, mert valójában 11ig lehet... Hoppácska, akkor induljunk. Persze, tök kiábrándító volt, hogy pont akkor kell mennünk, amikor sikerült végre elérnem, hogy lejátsszák youtuberól Kelemen Kabátban Nyári dallam című számát (minden coolfacenek: http://www.youtube.com/watch?v=K6RHTgW_7Ck ). Ez egyébként kimondottan nehéz mutatvány volt, mert az emberek egy része vagy nem ismerte, vagy nem akarta hallani... mondjuk olyan 90% összesen. (Igen, jól saccoltok, kb 10en voltunk xD)
Szóval beszállunk a kocsiba hárman, Dalmáék elmaradtak, és elindultunk. Mire Eszter megszólal: Tudja egyáltalán valaki, hol van a disco? Pár másodperc döbbent szünet, majd Laura közli, hogy ő igen, persze, no, kiderült, hogy nem, mégse... XD Szóval végül fel kellett hívni Dalmát, aki telefonos útbaigazítást adott, hogy merre. Egyszer így is sikerült eltévednünk, amikor valami ipari telep előtt kötöttünk ki, ahol össze-visszaforgolódva nagy nehezen visszataláltunk az útra, ahol persze először elhajtottunk a megfelelő bekötő út előtt... Csodás volt :D Hozzáteszem, az ipari telepnél az éjszakai biztonsági őr érdekesen nézett, hogy mi a fenét csinálunk, de kedvesen integettem neki :)

Na, de a buli... A DJ szar volt. Asszem tökéletesen jellemzi az egészet a következő két idézet:
Laura: "Komolyan, nem tudom eldönteni, hogy a két szarul összekevert ütem közül melyikre táncoljak..."
Eszter: "Ennek a pasinak komolyan Mickey egér hangja van és miért mindig a számok legjobb részeibe kell beledumálnia?"
Ja és akkor a DJ beszólása: "Ma este itt lesz velünk Fluor Tamás alias Fluor." wtf? Ez komolyan abban a hitben volt, hogy Fluort ezen a néven anyakönyvezték vagy mivan?

Aztán Fluor kezdett 1kor, halálpontosan, ezen tök meglepődtem, a szar DJ úgy számolt vissza, komolyan azt hittem, szilveszteri buliban vagyunk... Aztán fél2kor Fluor le is lépett, amin kicsit kiakadtunk, dehát na. Összesen 6 számot adott le: a Boom boom banget, a Partyarcot, a Mizut, a Lájkot (pingvines matricákat osztott, de nem volt lájkpecsét :S), a Csicskalángost (azért kell önirónia ahhoz, hogy a szám végén pont azt a részt üvöltesse a tömeggel, hogy: "Tomika, te hülyegyerek" XD) és az Offot. Ott tali sehol, pedig azt vártam a legjobban... Amit csinált, azt rohadtul jól csinálta, csak rohadtul kevés volt és valahogy nem csak ennyiért mentem oda...Az egészet liveban nyomta, 2x behalt a mikrofonja, mert lemerült a Tescos elem benne... És egyszer a DJ rossz számot kevert fel neki, amikor odaszólt, hogy ez is nagyon jó szám, de inkább az utána lévőt kérné, ha nem gond XD

Összességében megérte, mert a társaság nagyon jó volt és rohadt jól éreztük magunkat. Csak aztán amikor a Fluor koncert után a terem kiürült, az emeleten meg felbukkant egy rúdtáncos csaj, akkor kicsit úgy voltunk vele, hogy lassan tényleg nem ártana menni... Szóval elmondhatjuk, hogy amit erről az estéről igazán mesélni lehet, azt majdnem mind én alakítottam...

2011. július 7., csütörtök

Fekete város, színes történet, fekete befejezés

Mikszáth Kálmán: Fekete város - Az utolsó párbajkönyvem - És ezennel a mai napon számomra véget ért a párbaj, mivel a 7. könyvemet is elolvastam.

Annak idején azért választottam a listára ezt a könyvet, mert már korábban belekezdtem egy kihívásba a Moly.hu-n, melynek lényege, hogy 2 év alatt olvassuk el a Nagy Könyv kezdeményezésben szereplő 100 könyvet, vagyis csak a hiányzókat, a már olvasottakat nem kell újra. Meg akkoriban volt egy Mikszáth emlék nap, szóval úgy döntöttem, összekombinálom a 3mat, melynek kereszteződéséből jött ki a Fekete város. Sajnos a suli és egyéb dolgaim miatt nem nagyon volt időm nekiállni, de most végre rávettem magam (már félek megjelenni a könyvtárosnő előtt abban a könyvtárban, ahonnan kivettem... valszeg ez is közrejátszott, hogy nekikezdtem) és ha beleszámoljuk, hogy el is utaztam meg minden, akkor kb 1 hét alatt elolvastam, ami talán sok időnek tűnik, de hosszú idő óta most fordult elő először, hogy hajnali 2ig olvastam, aztán 8kor keltem, hogy folytathassam, így került befejezésre a regény.

No, de a történet: A cselekmény több szálon fut egyszerre, egyik főhőse Görgey Pál alispán, aki nagyon különleges és érdekes ember. Okos, ugyanakkor indulatos, fondorlatos és nagyon cseles, meg persze nem utolsó sorban szerencsés, hisze sok helyzetből csak így tud kikeveredni. Korán elvesztette feleségét, egyetlen leányát pedig először a bátyja felesége neveli, akinek szintén akkoriban született gyereke. Ám a báty lánya fiatalon meghal, az alispánt pedig évekig kínozza a gondolat, hogy mi van, ha mégis az ő lánya halt meg, ám a testvére szánalomból nem akarta ezt elmondani neki, így a kín miatt hamarosan új helyre költözteti a lányt, a nővéréhez. Itt éldegél vígan a leány, amíg évekkel később járvány nem tör ki, az apja pedig ismételten költözteti, de még mindig nem haza, hiszen addigra már nagy veszedelem van...
Görgey Pál ugyanis, mint fentebb említettem, nagyon indulatos ember. Egy vadászaton pedig a lőcsei bíró agyonlövi a kedvenc kutyáját, Görgey meg a bírót. Ezek után Lőcse városa bosszút esküszik, bebalzsamoztatják a bíró jobbját, és megfogadják, hogy addig járnak feketében, míg bosszút nem állnak. Így születik meg ugyebár a Fekete város...
Ezután Görgey, akinek hatalmas birtoka van Lőcse mellett, nem teheti be többé a lábát a városba, mert akkor elfogják, ez pedig nagy problémát jelent, mivel ebben a városban található a megyeháza, ahol alispáni teendőit el kéne látnia. Vajon mit szólnak ehhez a nemesek? Talán le kell mondania az alispánnak? A reklám után megtudhatják... No, nem, dehogy, nem mondok többet a sztoriról, akit érdekel, úgyis el fogja olvasni. Annyit csak még, hogy a befejezése elég negatív, amire én nem számítottam, így teljesen sokkolt...

Na, de tényleg beszélek inkább a karakterekről, kedvencek:
Görgey Gyuri az abszolút favorit, a nemes úrfi, aki lovagias, megvédi a családja becsületét, katona ember, nem riad vissza egy jó kis párbajtól, ugyanakkor ha olyan téma van, aranyosan zavarba jön :D És van humorérzéke :) "Úgy látszik, a másik füle is viszket a szenátor úrnak."

Blom Miklós: Nem mondanám, hogy különösebben szimpatikus figura, de nagyon poénos karakter. Nőcsábász (vagy csak nagyszájú? nem tudni), aki folyton valami olyasmit emleget, ha szép nőt lát, hogy: "Nem győzöm." Emiatt egyszer jól be is oltják:
"Csak igen kevés helyütt világított, mint bagolyszem, egy-egy ablak, hanem a városházának minden ablaka fényben úszott. Azok még ébren vannak.
– Pocsékolják a gyertyát – mondta Blom.
– Ne féltse a várost – kacagott a szép özvegy –, az még győzi.
– Csak nem akar ez célzás lenni?
– Nem, nem, a világért sem."
Blom persze az a fajta figura, aki egyből felbukkan, ha párbajra kerülne sor.

Quendel apó a másik nagy arc. Polgári származású, de olyan szinten meggazdagodott ember, hogy végül a kapcsolatai útján sikerül nemesi oklevelet szereznie. Na, ő aztán tényleg ott van mindenhol, ott is, ahol az ember nem gondolná, például a török basa testében :D
Néha érdekesen beszéli a magyart, de vannak jó szövegei, pl:
"De gondolok úgy, látok úgy, csak egy nem nekem tetszik; tegnap óta veszek észre valami rejtélyeset szenátorokon. Lázasan jönnek-mennek, gyűléseznek, fontos, ünnepélyes pofákkal, szakasztott olyanok, mintha egy láthatatlan falovat tolnának, akibe katonák vannak, mint izében… nem is tudom már, volt melyik városban. Különösen az új bíró nem kóser ember, és az enyim impresszió, hogy bár semmit se nem látunk, mégis csinálják valamit pokol pozdorják."

A trójai faló egyébként visszatérő motívum, egyszer korábban is előkerült Bibóktól, aki Görgey egyik katonája, a könyv hivatalos bajkeverője:
"Ki az ördög az ilyenkor? És mi lehet azokban a roppant ládákban? Hátha katonákat csempésznek be az udvarba bennök a furfangos lőcseiek? Derengett a fejében valami ilyen történet, valami mesebeli országból, ahol egy ló hasában vittek be katonákat, de úgy rémlik neki, hogy a ló fából volt, vagy hogy talán a katonák voltak fából, az ördög tudja jobban."

Hát és akkor még Marjáknéról nem is esett szó aki a tipikus nagyszájú, pletykás, de szeretni való szakácsné :) Neki is vannak vicces beszólásai, itt van példának ez, a járvány területéről érkezett levéllel kapcsolatban:
"Preszton leszaladt, de már félúton a lépcsőkön találkozott Marjáknéval, aki az ostyasütő vasba becsíptetve, messze eltartva magától, vitte fel az úr hálószobájába a levelet.
– Jó, hogy találom, Preszton – rendelkezett. – Menjen csak, költsön fel egyet a diákok közül, aki elolvassa a levelet, mert nem engedhetjük, hogy az úr kézbe fogja. De melyiket költse fel? Hm. Talán Draveczky urat? Nem, nem. Draveczkyért kár volna, gazdag fiú, ne bántsa Draveczkyt, inkább azt a nyavalyás Palezsnayt kell felkölteni, az úgyis vért köp. Azaz, hogy megálljon csak, Presztonkám, megálljon csak, nagyon sírna a szegény anyja; mégiscsak a Bánó Feri úrfit költse fel kend. Ő mondta a múltkor az ebédnél, hogy nem tudok rétest sütni, hadd lássuk most már, ha ő vajon tud-e olvasni."


Dobok be még pár idézetet, aztán búcsúzom:
"Görgey János egypár hirtelen összeszedett nemessel, kiket lándzsás nemeseknek neveztek Szepesben, nyomban elindult. A megyei karoknak és rendeknek csak egy levelet hagyott, melyben lemond az alispánságról, „mivelhogy előrébbrevaló dolga jött közbe” (így nevezi a hadba való menetelt, ahelyett, hogy egy nagyzoló frázist vágna ki)…"

"Görgey végigolvasta a levelet, s lelke úgyszólván megerősödött e minden keserűség nélkül való, sőt vidor hangon, melyen Darvas sógor a halállal komázik. Így csak a magyar ember tud meghalni."

"Hans, az új bécsi pincér ugrott oda, s alapos módon kérdezte ki az urakat.
– Mit parancsolnak? Sört vagy bort?
– Bort – felelte Bibók. – No, üljön hát vissza, bátya, inkább elmondom a dolgot, ha már mindenképp kísértetbe visz… Te meg, mélaszájú, még mindig itt állasz?
– Palackban vagy megmérve?
– Mit bánom én. Hozd mérve.
– Iccét vagy verdungot?
– Persze, hogy iccét, te ökörszem.
– Újbort vagy óbort?
– Öreget.
– Fehéret vagy vereset?
<– Úgy váglak pofon, ha még valamit kérdezesz, hogy nyomban kétfelé szakadsz, vagyis két német lesz belőled."


"Az, hogy ezek a katonák iszákosak voltak, mint általában akkor az emberek, nem von le semmit. Az akkori folytonos hadakozásokban, a tábori életben, amikor az embereknek nincs rendes szakácsnéjuk, a szesz tartja bennük a lelket. Általában az egész magyar élet ebben a jegyben folyik le. A hegyek adják a vasat és a bort. Vassal és borral dolgozik az ember. A völgyek és a rétek az állatoké. A korszak összes szereplői nagyitalúak. Thököly Imréről meg van írva, hogy egy gönci hordó bort ivott meg egy-egy ünnepi alkalommal. Apafi Mihály uram nevezetes lett arról, hogy a délutáni intézkedései nemtörténteknek tekintendők. Esterházy nádorispánnak az ágya mellett éjszakára is be volt készítve egy kupa bor. Andrássy generális a nagyhírben álló ivókat gyakran összehívta magához és az asztal alá itta valamennyit. Ez volt a szomjúság kora, a leghosszabb kor, mert egypár száz évig tartott. Minden szalmaláng volt, csak a bor iránti szeretet mutatott csodálatos stabilitást. A poéták, lantosok a bort dicsőítik. A betegek mindenféle nyavalya ellen borral gyógyítkoznak. Nagy nyavalyák ellen nagy borral, tokaji aszúval, kis nyavalya ellen a kisebbrangú hegyek nedvével. Minek a verébre ágyúval lőni? A hősök becsípnek a csata előtt és isznak a csata után. (Akinek kulacsa van, iszik csata közben is.)"

"Volt azután szerelmesek padja is, ezzel a lehűtő mondattal: „Az isten mindent lát, A mama mindent megtud.”"

"Nem állt meg annak a szája sohasem, összehordott hetet-havat s nem igen volt sok értéke, amit mondott, mert legott megcsúfolta a következő állításával.

– Gyönyörű nyarunk van, uram, ámbátor lehetne szebb is, mert ez a sok eső nem tetszik nekem. Örökké csak ázni. Azok a szegény katonák ott a táborokban. Hja, hja. Végre is nem ürge az ember. Hát nem igaz? De ami azt illeti, a föld még most sincs megázva. Tegnap egy karót próbáltam leverni otthon az udvaromban… csinos házam van a Cserepes utcában, hát képzelje kérem, alig egy arasznyin túl olyan a föld, mint a kovácsolt vas. Tulajdonképpen szárazság van."

"Bizony be volt annak mind a három utcára nyíló ablaka verve, s a fala is mindenféle utálatos följegyzésekkel és figurákkal bemocskolva. A legszenvedhetlenebb figura azonban mégis egy eleven fej volt, kihajolva az ablakon, a Nustkorbné asszonyom fehérfőkötős öreg feje. Haragosan összevont szemöldökkel kémlelte az utcát."

Hogy szerintem érdemes-e elolvasni ezt a regényt? Egyszer mindenképpen, mert Mikszáth nagyon jó. Komolyan, 6 évvel ezelőtti érzések kerítettek újra hatalmába. Ugyanakkor a befejezés szívfájdító. Kálmánkánk gonosz volt, sőt krúll!

2011. június 26., vasárnap

Nyugati szemmel

Végre haladtam kicsit a listás könyvekkel is. Mondjuk már így is 7/6nál vagyok, vagyis csak egy könyvem van vissza, Mikszáth Fekete városa, amibe most fogok belekezdeni, de mivel a vizsgák miatt kb 2 hónapja nem haladtam semmit, így már kis bűntudatom volt. Na, de beszélek inkább a könyvről...

A könyv egy orosz történet, oroszokról, egy nem orosz tollából. Bár a szerző maga is keleti származású, mégis mindent megtesz a regény során, hogy elhatárolódjon a szereplőitől, és úgy mutassa be az ő világukat, hogy egy nyugati ember is valamilyen szinten meg tudja érteni azt. Ennek érdekében sokat mondogatja, hogy egy nyugati ember nem képes megérteni az orosz lelket és az orosz világnézetet. Ezt talán kicsit túl sokat is teszi. Olvastam olyanok véleményét, akiket ez már zavart. Részemről egy idő után megtanultam átlépni rajta, viszont sokkal jobban irritáltak az olyan kijelentések, melyek arra utaltak, hogy az elbeszélő mennyire nem tud írni. Igazából nem sikerült az elbeszélőt és a szerzőt magamban külön választanom, így teljesen úgy éreztem, mintha éppen azt az árut becsmérelnék, amit éppen eladni készülnének nekem. Furcsa.

A történet maga egy orosz fiatalemberről, Razumovról szól, aki teljesen egyedül van a világban. Az anyja meghalt, az apja ismeretlen, nincsenek rokonai és igazából barátai sincsenek. Ezzel szemben hatalmas vággyal rendelkezik, szeretne kitörni ebből az életből, ezért pedig mindent megtesz. Egyetemre jár, ahol nagyon jók a tanulmányi eredményei, rengeteg plusz munkát is végez, célja pedig egy állami kitüntetés elnyerése, amelyet kitűnő kiindulási pontnak lát arra, hogy a végén akár államférfi legyen belőle, aki majd sokat tehet a népéért. És persze nagyon elismert lesz, ami azt hiszem, érthető vágy egy olyan embertől, aki tulajdonképpen kapcsolatok nélkül éli az életét.

Razumov tervei azonban teljesen kettétörnek, amikor egyik éjjel felbukkan lakásában egyik iskolatársa, Haldin, akiről kiderül, hogy forradalmár és felbukkanása előtt megölte az egyik híres politikust. Haldinnak pedig segítség kell és úgy gondolja, Razumov az egyetlen ember, aki erre alkalmas, hiszen - és ezt közli is "barátjával" - neki nincsenek rokonai, így ha lebuknak, mást nem kevernek bajba. Hát nem kegyetlen a sors? Nem kínozza eléggé az egyedüllét, még ez is lesz politikai bukásának oka? Hiszen lássuk be, azzal, hogy egy ilyen ügye keveredik, gyakorlatilag elveszíti az összes célját, amit maga elé tűzött, vagyis az élete értelmét veszíti.

Razumov komoly erkölcsi dilemma elé kerül. Először úgy próbál menekülni a helyzetből, hogy segít a forradalmárnak, de végül pedig feladja a rendőrségen, nem lát más kiutat. Azonban ezzel megkezdődik a domino effektus. A rendőrség nem hagyja ennyivel futni, a forradalmárok - akik közülük valónak gondolják - még inkább nem, a történet pedig akkor bonyolódik meg igazán, amikor hónapokkal később Genfben találkozik Haldin húgával. Itt bekerül a forradalmárok világába, mi pedig megismerkedhetünk az ő elképzeléseikkel.

A történet két szálon fut. Az elbeszélő az egyiket, melyek Razumovról és belső gondolatairól szól, Razumov később megszerzett naplója alapján szövögeti. Míg a másikat, mely Haldin anyjáról és főleg húgáról szólnak, személyes tapasztalatai alapján, hiszen Genfben személyes jó barátja a hölgyeknek. Ez a kettősség nekem nem igazán jött be. Asszem volt is egy pont, ahol nagyon furcsán váltott nézőpontot. Meg olyan helyzetekben is jelen kell lennie, ahol én nem érzem helyénvalónak a jelenlétét, hogy aztán mesélni tudjon róla.

Igazából nem tudom, hogy ajánlanám-e ezt a könyvet. Nem hiszem, hogy túl sok mindent fogok még olvasni a szerzőtől, bár nem mondanám rossznak a könyvet. Akit érdekelnek az orosz forradalmi élmények, annak mindenképpen érdemes elolvasnia. Én se bántam meg igazából, bár a vége kicsit csalódás volt, ezt be kell vallani. :S

És egy idézet, csak a megszokás kedvéért:
"Egy nyelvtanár szemében a legmeglepőbb az oroszok rendkívüli szeretete a szavak iránt. Mintegy begyűjtik, dédelgetik a szavakat, de nem őrizgetik őket keblükben; épp ellenkezőleg: ontják magukból órákon, éjjeleken át oly lelkesedéssel, áradó bőséggel, néha-néha oly találó kifejezésekkel, hogy az ember – akár egy tökéletesen idomított papagáj hallatán – nem tud szabadulni a gyanútól, hogy valóban értik is, amit mondanak."

2011. június 7., kedd

Haver, ne már...

Mondtam, hogy össze-vissza olvasok, nem? Délután ehhez kaptam kedvet, szóval mielőtt holnap újra nekivágnék a szakdogakészítésnek, ma még 2 könyvvel kikapcsolódtam.

Na, de Barney... Hát mit mondjak? Ha azt mondanám, hogy Ferge... azt nem mondhatom, mert lerágott csont lenne :D Akkor inkább azt mondom, hogy rajongóknak kötelező! Nem rajongóknak meg ajánlott. Nem vagyok nagy fan (ami nem azt jelenti, hogy nem szeretem a sorozatot, hanem azt, hogy még nem volt időm rendesen végignézni, csak pár részt láttam össze-vissza), de így is nagyon élveztem. Ezt a könyvet anno Öcsémnek vettem meg, mivel neki nagyon tetszett, én meg már kiolvastam végre a Kiss Ádám könyvet és így fel tudtam ajánlani zálogba, hát megtettem.

Most pedig dobok be pár idézetet, hogy mindenki tudja, mire számítson :D Egyébként elég sok idézetet írtam ki megint :) Volt miből szemezgetni :DDD
Már az ajánlás is üt:

"Nekem,
a legjobb tesónak, akit csak ismerek"

Egy Tesónak bármikor joga van hülyeséget csinálni, amennyiben a többi Tesója ugyancsak csinálja.

MEGJEGYZÉS: Ha Butch Cassidy egy szál magában rontott volna ki abból a kalyibából, az emberek csak annyit mondtak volna: Haver, ne már! Ha csak egyetlenegy spanyol fickó döntött volna úgy, hogy végigrohan az utcán egy csapat felbőszült bika elől menekülve, az emberek csak annyit mondtak volna: Haver, ne már! Ha csak Tommy Lee használt volna szemceruzát a Mötley Crüe korai pályafutása alatt, az emberek csak annyit mondtak volna: Kislány, ne már! Hogy jogunk legyen hülyén viselkedni – ezért vannak egyáltalán Tesóink!

2. cikkely

Egy Tesó sosem fedi fel a Tesó Kódex létezését egy nő előtt. Ez egy szent dokumentum, amelyet semmilyen okból kifolyólag sem szabad megosztani nőkkel – nem, még abból az okból sem.

MEGJEGYZÉS: Ha te egy női olvasó vagy, először is hadd kérjek elnézést, nem szándékosan van ennyi matekos cucc a könyvben.
Másodsorban pedig arra buzdítalak, hogy annak tekintsd e könyvet, ami – pár oldalnyi fikció, amely széles célközönséget szeretne szórakoztatni a sztereotip férfi-nő különbségek felnagyításával. Mármint, néha tényleg egészen olyan, mintha különböző bolygókról származnánk! Nyilván nincs olyan élő ember, aki komolyan venné, vagy mereven tiszteletben tartaná mindazokat a közönséges szabályokat, amik a könyvben vannak.* Amúgy tök édi a csizmid, szvsz.

*Psszt, hahó, fiúk! Ezt azért írom nagyon apró betűvel a lap aljára, mert mind tudjuk, hogy a férfiaknak sokkal jobb a látásuk mint a nőknek. A fentiekre oda se figyeljetek – a Tesó Kódex semmiképpen sem kitaláció. Csak azért kamuztam, hogy meg ne szegjem pont ezt a cikkelyt.

4. cikkely

Tánc közben egy Tesó sosem emeli a kezeit a feje fölé.

15. cikkely


Eszternek tőlem :D

Ha egy Tesó észreveszi, hogy az egyik Tesója elfelejtett kilépni a postafiókjából, ő ezt köteles megtenni helyette, ám még előbb köteles küldeni pár gyalázkodó mélt néhány véletlenszerűen kiválasztott címzettnek, majd pedig kitörölni ezeket az elküldött üzenetek közül.

111. cikkely

Barneytól Fluor Tominak üzenet :DDD

Ha egy Tesó baseballsapkát vesz fel, a simlédert vagy 12 óra, vagy 6 óra irányába mutatóan fordíthatja. Minden más napellenző pozíciót lestoppoltak a rapperek és a fogyatékkal élők.

24. cikkely


Egy SPnek:

Egy Tesó sosem hordhat pinket. Még Európában sem.

47. cikkely


És egy Bársony Dávidnak és a 10 dolog amit utálok benned-nek :D

Egy Tesó sosem vehet ki csajfilmet a tékából.

35. cikkely


Ami a legjobban üt:

Naná!

69. cikkely

És végül zárásképpen a meló, ami minden csajt levesz a lábáról: Nacikat tervezek csuporbeteg maciknak. :DD Ezen hangosan röhögtem... Kell ennél több? ;)

CserePite

Mostanában össze-vissza olvasok mindent, amihez éppen kedven van. Ezzel csak az a gond, hogy így egyetlen komolyabb művet se fejezek be. Tegnap pl 80 oldalt olvastam az egyik párbajkönyvemből, de ma nem volt kedvem folytatni és inkább mást kezdtem el, ezt itt ni, a PetePitét. Pedig van egy Nyugatos novelláskötet is nálam a könyvtárból, amiből szintén olvastam már egy adagot, de ahhoz se volt ma kedvem... Kicsit bűntudatom volt már amiatt is, hogy se a Párbajos könyvekkel, se a Nagy Könyves listával nem haladok, így ma gyorsan kivégeztem ezt a könyvet.

És milyen véleményt tudok alkotni róla? Nagyon jó kis gyerekkönyv. No, igen, ha már a Lassiet annyira lehúztam, akkor azt hiszem, hogy a jó gyerekkönyveket is illik dicsérnem.

A sztori sokak szerint lerágott csont, ezt Moly.hu-n többen is írták róla. Valamilyen szinten persze igazuk is van. Szülő-gyerek szerepcsere, ezt már megszámlálhatatlan sok filmben is könyvben láthattuk korábban, de én mégsem éreztem ennek a súlyát most. Biztosan a tálalás miatt... A könyv nyelvezete, humora és apró kis fordulatai szerintem egyaránt élvezhetőek egy felnőtt és egy gyerek számára is. Jó, nyilván nem azt mondom, hogy nagymamám szórakozásból, magányos estéin ezt venné elő és végig izgulná a könyvet, de nem az a fajta könyv, amit az ember nem képes felolvasni a gyerekének, mert közben háromszor a falhoz vágja. Kifigurázza a felnőtt-gyerek viszonyt úgy, hogy közbe senkit sem helyez a másik fölé. Megmutatja, hogy egy felnőtt sem ér többet, csak a kora miatt, és megmutatja azt, hogy nem hiába gyerek a gyerek... A fiatalabbak számára nagyon évezhető, az idősebbek számára, pedig kis könnyed történet, ami egyszer senkinek se árthat meg.

Másolok pár idézetet, ami nekem kimondottan tetszett:

„Ez nem én vagyok” – gondolta. De aztán eszébe jutott, hogy ha ő gondolja azt, hogy nem ő az, akkor mégiscsak ő az…

A szemüveges Csatai Jenőke, aki mindig barátkozni akar vele, mert mindenki más csúfolja, csak Petya nem, biztosra mondta, hogy az ember a majomból lett. „Lehet, hogy visszaváltoztam?”

– Csak igen! – mondta Ádám. – Karó. És ráadásul puskázásért. Holnap be kell menned Klárinyóhoz. Hív.
– Engem? – bámult az apjára elképedten Pite.
– Nem – mondta Ádám. – Nem téged, hanem engem. Vagyis az apádat. De miután én most nem tudok bemenni azzal, hogy én vagyok a saját apám, kénytelen vagy te megkeresni az osztályfőnöködet.

Milyen különös… Kezdődött azzal, hogy a doktor úr „Szia, Kata néni!”-vel köszönt. Azután megitta a fia kakaóját. (Mert Kata tudta, hogy a férfi itta meg. Egy óvónőt nem lehet kakaóügyben olyan könnyen átverni. A kakaóbajusz árulkodik.)

– Most kibújok a takaró alól, de ne ijedj meg!
– Nem fogok. Tudom, mekkora vagy. Tegnap még én is akkora voltam…

Ezt a könyvet nem fogják kihagyni a gyerekeim :P

2011. június 5., vasárnap

Egy Kiss történet

No, hát mostanában megint nincs túl nagy kedvem olvasni. Még mindig nem tudtam magam kipihenni a vizsgaidőszak után és bármibe kezdek bele, egy idő után csak félrerakom. Mondjuk, lassan a zenehallgatással is így vagyok...
Aztán tegnap este eszembe jutott, hogy ez a könyv is ott pihen a 600 olvasásra váró között, és azt mondtam, hogy miért ne? Most meg blogot írok róla, szóval erősen gyanúsan kiolvastam. Nem egy hosszú olvasmány, tényleg, asszem Eszter is Pestről hazafelé olvasta ki a buszon, pedig akkor éppen nagyon pofázós hangulatban voltam (nem, nem úgy mint mindig, mert a buszokon általában alszom, hé...).

Na, de akkor jöjjön a véleményem. Nekem csalódást okozott ez a könyv. Ádám egy-egy féllépés során sokkal jobbat produkál akár 20 percben is, mint ebben az egész könyvben. Láttam már élőben is fellépni, ezerszer jobb volt.
Nagyon sok olyan poén van a könyvben, amit egy-egy standupnál már ellőtt, illetve sok olyat is találtam, ami számomra nem volt vicces. Ez persze ízlés meg humor dolga és mindenkinél egyedi, de engem nem győzött meg. Ugyanakkor voltak benne olyan jó beszólások is, amiket érdemes volt kiírni. Most ezeket fogom megosztani veletek, hogy azért ne vegyem el teljesen senki kedvét a könyvtől.

Vannak ötletes fejezet címek, mint:
BKV TIMES
(avagy Budapesten Közlekedjél Vazze)

Egyéb idézetek:
"Mi lenne a borítón, ha a Kaukázus zenekar összeállna Kefirrel egy album erejéig? Kaukázusi kefir. Kihagyni vétek!"

"Keith Richards óriási. A kedvencem. Ő nagyfater létére is úgy nyomta végig az egészet, hogy be volt baszcsizva egy elefánthátnyit. De gondolom, hogy nem közvetlenül a koncert előtt szórakozott be, hanem az elmúlt negyven évben! Elénekelt egy számot egészen kellemesen, majd annyit szólt hozzánk, a magyar néphez:
„Örülök, hogy látlak titeket, örülök, hogy látok akárkit is.”
Ezt persze angol nyelven, pedig azt hittem, hogy egyszer végre magyarra issza magát!"

"– Halló, NKT? Egy pizzát szeretnék rendelni szalámival, gombával, ananásszal, erős pistával,
Horváth Évával!
– Bocsásson meg, uram, ez a Nagyon Különleges Tudakozó!
– Komolyan? És? Attól én még éhes vagyok!
– Uram, tudom, hogy ha ön a pizzázó számát hívja, megkapja a pizzáját!
– Ja, tényleg… Most… mondja… a Gyuszi, hogy azt kérdezzem, mennyi a pizzázó száma.
– Így mindjárt más! 06 34-55-66-77
– Várjon már, hát azt hiszi, megjegyzem?
– Nullahat… harmincnégy., ötvenöt… hatvanhat… hetvenhét!
– Most akkor az ötös hányszor van?
– Kétszer, meg a hatos és hetes is!
– Akkor azokat kétszer egymás után nyomom meg!
– Nyomja!
– Most?
– Nem, majd ha letettük! Nos? Van még kérdése?
– Gyuszi, ne igyunk inkább egy sört?"

"– Tessék, Nagyon Különleges Tudakozó!
– Üdvözlöm, kedves barátom, meg tudja-e mondani, Fidel Castro meghalt már?
– Még nem, azt mondják, egyre jobban van!
– És Marx?
– Ő már meghalt.
– De Lenin él?
– Ő igen, mondhatom a telefonszámát?"

"– Halló, NKT!
– Téves?
– Nem tudom, maga hívott. Kit keres?
– Szerintem téves!
– Nem engem akart hívni?
– Nem!
– De mégis engem hívott!
– Igen, különben nem lenne téves, gyökér!!!!!"

"– Halló, NKT!
– Milyen Máté?
– Enkáté!!!
– Azt hittem, te vagy az, Máté, érdeklődnék tisztelettel, hogy a nonstop a sarkon meddig van nyitva.
– Hát, ha nonstop, szerintem éjjel-nappal nyitva van!
– Na, az nem olyan biztos, a múltkor ki volt írva: „Zárva", oszt mégis nyitva volt!
– Uram, higgye el nekem, nyitva van az a bolt!
– Köszönöm!"

"– NKT! Miben segíthetek?
– Rohadtul zárva volt a nonstop, kispajtás!
– Ne haragudjon, uram, itt valami tévedés lehet! Nem nyitott ajtót senki?
– De én… egy kockakővel.
– Uram, ön betört az üzletbe?
– Neked még azt is vágnod kéne, mit loptam el, köcsög… nem tudsz te semmit!"

"Telefon! Taxi! „A kórházba, legyen szíves!"
– Mi történt? – kérdi a vezető.
– Megbaszta az áram!
– Ekkora testet? Nem baj, úgyis merül az aksim! – sóhajt a taxis."

Van benne egész évre érvényes heti horoszkóp, ebből egy példa:
"Halak: Kicsit tisztul a víz a folyóban, csak hétvége felé várható újabb olajhullám. A kukoricával vigyázzatok, lehet, hogy horog. Bár nincs horgászszezon, fő az óvatosság. A hét második felében váratlan kiadás ígérkezik. Vegyetek nagy levegőt!
Híres Halak: Némó, Cápa 1, Cápa 2"

És végül a kedvencem, ami a kedvenc sztorimból, A rázós legénybúcsúból van:
"A történtekről csak homályos emlékeim vannak, de arra emlékszem, hogy a pulttól mindig csak annyira távolodtunk el, hogy az egyik kezünk mindig érintse azt. A többiek állítása szerint ez idő tájt az egyik Magna Cum Laude-számra úgy táncoltam, mint Michael Flatley nyolc Red Bull és két csík speed után."

Most így ennyit mondanék, a többit már mindenki eldönti maga. :)

SP - Fluor "közös" "koncert" beszámoló

Tegnap este egy meg nem nevezett társammal (továbbiakban XY) együtt ellátogattunk a címben megnevezett eseményre. Nyilván mindenkiben felmerül majd a kérdés, hogy mégis hogyan jött az ötlet... Erre sajnos nincs egyértelmű válasz. Láttunk egy plakátot, én meg azt mondtam, hogy menjünk és mentünk... Ha hívnak menni kell, ugyebár, ahogy Fábry fogalmazott: fiatalos elhivatottsággal... Az én ötletem volt, nincs is ezen mit tagadni, szépíteni meg pláne nem lehet.

Szóval a jegyen és a plakátokon 7 óra volt meghirdetve, felvettük a party szerkót meg a partyszemüveget és belsattyogtunk háromnegyed 7re. Már útközbe volt egy olyan balsejtelmes érzésünk, hogy lehet, hogy álmodjuk az egészet, ez nem velünk történik, mi ilyesmire sose lennénk képesek... De úgy tűnik, hogy mégis képesek voltunk... Amúgy már az elején gyanús volt, hogy a 7 órás meghirdetés ellenére Fluor nagyon reklámozta a facebook oldalán (nos, igen, újabb kérdés: lájkoltad? lájkoltam), hogy ő fél8ra jön koncertet adni Pécsre. És fél8ra pontosan ott volt, szóval elég gyanúsan hiba csúszott a rendszerbe...

Na, de ott tartottam, hogy beslattyogtunk... Ha átlagot akartam volna vonni a közönség életkorából, akkor a mi korosztályunk jött volna ki, olyan 21-25... Mert hát ugye volt egy rakat általános iskolás, meg az ő szüleik, akik szintbe hozták a dolgot... Szerintem 10 alatt volt azok szám, akik ténylegesen a mi korosztályunkat képezik, és ebbe már Fluort és SPt is beleszámoltam. Mondjuk ezért különösen gázos volt a fél órás csúszás, a gyerekekkel alig lehetett bírni, a szülők meg aggódtak, hogy mikor lesz rosszul valamelyik. Aminek egyébként nem kicsi esélye volt, mivel egy miniatűr szórakozó helyre voltunk bezsúfolva... Fel is merült bennem elég erősen, hogy nekik nem gáz, hogy egy zugba jönnek kb fellépni? Hozzáteszem, így se volt telt ház és talán 100an se voltunk. Nem járt a levegő, fülledtség volt, dög meleg.

De a lényeg, hogy Fluor felbukkant, elkezdte a showt és elég durván végig is nyomta a saját részét. Végig táncolt, meg pattogott, lájk pecséteket osztott, hergelte a tömeget, igazi party hangulatot csinált. Komolyan, még nekem is jó kedvem lett, bár azért nehezen engedi el magát az ember, amikor olyan érzése van, hogy nagycsaládos rendezvényre jött a szülei nélkül... Összesen 6 számot énekelt el, aztán közölte, hogy ennyi volt. Igazából így utólag úgy jön le, hogy előzenésznek volt betervezve SP mellé. Fluornak tegnap 2 másik koncertje is volt az ország különböző pontjain, SPnek meg csak ez az egy giga-mega zsír bulija. Szal Fluor megcsinálta a hangulatot, majd közölte, hogy megy. Akkor mindenki totál ledöbbent, hogy wtf?! 6 számért fizettünk 1500at?! Ráadásul SPnek akkor még se híre, se hamva nem volt... Fluor egyedül nyomta el a party arcot is... Szóval végül addig visszáztak, amíg Fluort még egyszer elnyomta a Mizut (micsoda ráadás szám, egy koncerten 2x ugyanaz a dal...), aztán kiment, kicsit dedikált (nem, nem mentünk ki utána) és aztán lelépett.

Mire közölték a bemondók, hogy kb 10 perc és érkezik SP. Lett abból 15-20 is. Azt beszéltük utólag, hogy Fluorral valszeg már nem is találkozott (vagy ha mégis, akkor csak annyit böktek oda egymásnak, hogy "zsír a buli"), szóval ennyit a közös koncertről. Elég kiábrándító volt, hogy az egy szem közös számukat se tudták együtt előadni... Egyébként Fluorral együtt a közönség negyede is távozott kb.
Szal megérkezett SP... Azt hittem, röhögőgörcsöt kapok, komolyan... A srác kb akkora mint én, vagy lehet, hogy alacsonyabb és úgy néz ki, mint egy pálcikaember.A színpadon úgy nézett ki, mintha egy 16 éves gyerek bohóckodna fent... Még jó, hogy csak 1 évvel idősebb, mint én, nem? Hát, különösen a Nevem SP című számnál, amikor azt énekli, hogy "A barátnőd szeret" és valami erotikus táncmozdulattal végigmutat magán, nos az tűnt élőben a legröhejesebbnek... Először is hány éves az a barátnő? 14? Másrészt meg mit ért vajon szeret alatt? Megsimogatni a kis buksiját és a szájába nyomni egy chupa chups nyalókát? Hiteltelen és nevetséges volt.
A dalokat liveban nyomta, ahogy Fluor is, de amíg a kislegósnál ez csak szimpi pont volt, addig SPnél megállapítottam, hogy nem szabadna kiengedni a stúdióból... Eddig se rajongtam a hangjáért, de most komolyan... A gyerekek már biztosan eredendő halláskárosodással jöttek a koncertre és ezért nem vették észre. Élőben még önmagát se közelít meg... Tiszta kiábrándító. XY, aki mellettem állt, konkrétan az első dal után közölte, hogy "Nem megyünk?" Mondom, basszus, kifizettünk 1500 forintot, egy dolog, hogy pocsék, de adjunk már neki még egy esélyt... De aztán a második szám is borzalmas volt, szóval megállapodtunk, hogy addig nem megyünk, amíg nem énekli el, hogy "Ne add fel kérlek, bébe...", aztán feladjuk és lelépünk XD
Elnyomott három saját számot, aztán áttért a Nagy duettes dalokra... Elsőként mindjárt a Sexy Backkel kezdte, ami retek szar volt, kb a negyedénél majdnem felsírtam, hogy én Justin Timberlaket akarom. A dal felénél pedig megállapítottuk, hogy ezért imán be lehetne őt perelni... Amikor vége lett, csak annyit kérdezett, hogy: "Ki szereti itt Ushert?" Nos, mivel én szeretem Ushert, ezért ezt figyelmeztetésnek vettem és közöltem, hogy akkor mi most távozunk... Szal összesen 6 Fluor számért fizettem 1500 forintot, meg 4 SPért, amiért tulajdonképpen nekem kellett volna fizetniük...

SP amúgy 2 háttértáncossal jött, akik ikrek voltak és olyan kis seggdugaszok, mint ő... Nyilván nem lehet elhomályosítani a művész urat... Végig fura fejeket vágtak és nagyon gázul táncoltak. Ilyen szinten talán még én is tudnék egy kis gyakorlás után... Viszont SPnek így kevesebbet kellett táncolnia... No, igen, törölköző...
Mint korábban mondtam, rohadt meleg volt bent, ezt Fluor egyből meg is állapította, kb az első szám után kapott is egy törölközőt, mert marhára sokat mozgott, ezt egyébként meg is köszönte meg minden. SP is kapott, neki kicsit később volt csak rá szüksége, asszem a negyedik szám után, amikor mi eljöttünk, csak abban a számban táncolt rendesen, addig a táncosok vitték helyette ezt az irányt. Szal megkapja a törölközőt és elkezdte osztani, hogy jaj, ez valami célzás, hogy szarul néz ki vagy mégis micsoda? Wtf... kegyetlen az élet gyerek és szarul néztél ki, de senki se volt kíváncsi a rinyádra x"D Amúgy is folyamatosan baja volt dolgokkal, mert pl hogy ő nem hallja vissza magát... Oké, technika gond, megesik, de nekem, mint fizető vendégnek miért kell végighallgatnom az ő pampogását ezért? Ráadásul amikor eljöttünk, elég erősen gyanús volt, hogy a műsort se vágja, nem tudta, milyen számnak kell jönnie, lentről segítettek neki...

Volt egy-két érdekes beszólás... Amitől a falra másztam, az a "Zsír a buli"... Ezt mindkettőjüktől legalább 200x hallottam és komolyan úgy voltam vele miután eljöttünk, hogy ha valaki aznap ezt még egyszer kiejti a közelemben, akkor nagy bajba kerül...
Aztán SP érdekes megjegyzése:
"Most vagyok itt először Pécsen... asszem..." Asszed? o_O Aztán jött a pingvin vagy mi van?
Viszont Fluor folyamatosan nyomtatta ezeket a kiabálós dolgokat meg szokásos színpadi játékokat és egyik alkalommal ilyet szól: "Most játszunk valamit." Mire a "tömeg" túloldalán vagy 10en elkezdték kiabálni, hogy: Kiszel Tünde! Mire Fluor nagyon diplomatikus válasza: "Most nem olyat játszunk, mert abban a játékban nem vagyok túl jó..."

A közönséggel kapcsolatban voltak elég meglepő dolgok. Pl ott volt a Punanny Massif énekese. Vicces, egyáltalán nem ismerem a bandát, de bármerre megyek, tuti összeakadok az egyik taggal és mindig van velem valaki, aki felhívja a figyelmem rá, hogy ki is áll a közelemben. Szal szerintem már a banda összes tagjával találkoztam...
Na de ott voltak az elvakult rajongók. Az egyik Fluor Tomi rajongója, aki hisztérikusan visított az egyik székre állva, de olyan szinten, hogy a könnye is kicsordult... o_O A másikuk pedig SP fan volt... A tömeg szélén állt és az egyik résznél ugrott egy hatalmasat és csápolt SPnek. Ebből imádott Krisztiánja csak annyit érzékelt, hogy nagy mozgás van oldalt, kizökkent egy pillanatra a számból és odakapta a tekintetét. Gondolom a tapasztalat már belenevelte, hogy tartson a nagy mozgástól, mert abból dobálózás lett. Szóval oldalra kapta a szemét, ránézett a kiscsajra, de aztán egyből folytatta is a showt, mintha semmi sem történt volna. A csajnak meg volt egy fél perces visító rohama, amikor azt ismételgette sikítva, hogy: "Úristen, rám nézett!!!!!!", majd a barátnői is beszálltak, hogy: "Úristen, rád nézett!!!!" Én is fangörcsködtem már bizonyos sztárokra, de ez már nekem is soknak számított...

Hát, nem mondanám, hogy zsír buli volt... Viszont bosszúból loptunk 2 pálinkás poharat, mert még a csapos is kretén volt...

2011. május 25., szerda

Keretbe zárt világ

Újabb pihenő a vizsgák között. Megint valami kis rövidet választottam, ami itt pihent a polcon. A korábbi két kötet is megvan, bár elég régen olvastam őket, de még valamennyire emlékszem rájuk.

Amit a Keretbe zárt világról tudni kell, az ugye az, hogy egy magyar manga stílusú gyűjtemény. Néhány rajzoló egyedül, a történetét is önmaga írva alkot, néhányan pedig csapatban, egy íróval közösen.

Előnézeti képeket és történetleírásokat itt találhattok: http://azzedar-san.deviantart.com/journal/39913381/#comments
Nézzetek bele :)

Nekem nagyon tetszett a kiadvány, szerintem nagyon színvonalas lett. Persze nem tökéletes, de a rajzok tényleg nagyon jók. Sok helyen látszik a rengeteg munka, amit beleöltek. Nincs két egyforma vagy hasonló rajzstílus és történet. Ez korábban is így volt, de úgy érzem, hogy ez most jobban sikerült, mint az első kettő. Ráadásul most maga a kiadvány, a köztes képek, a borító, a tartalomjegyzék dizájnja, minden sokkal alaposabban és szebben volt megtervezve.

Az egyetlen gyengepontnak a történeteket éreztem. Egy volt, ami tényleg tetszett, bár voltak ötletesek, de a többséget sablonosnak és kiszámíthatónak éreztem. Egy történet volt, ami nagyon megtetszett és amiben nagyon sok ötletet láttam, ez lett a kedvencem. A vadászat a hegyi szörnyre a címe, tényleg nagyon jó. Itt nézhettek bele: http://fisi.deviantart.com/art/My-1st-comic-samp2-186131391 :D Sanyinak hívják az egyik szereplőt :D

Viszont a rajzolás minden sztorinál olyan szinten jó lett, hogy a történeti hiányosságok megbocsáthatónak számítanak. Talán csak ezeken kéne javítani és 100%osan jó magyar munkát tarthatnánk a kezünkben. Talán majd a 4. kötetben ;)

2011. május 22., vasárnap

Gyerekdalból... öhm...

Nagyon sokat dicsérték nekem egyszer ezt a könyvet, szóval akkor eldöntöttem, hogy meg fogom venni. Meg hát amúgyis kell a képregénygyűjteményembe. Szóval a mostani AnimeConon sikerült fél áron beszereznem, most meg 8 tájékoztatás tétel után úgy döntöttem, hogy ennyi szórakozás nekem is jár, szóval szépen elolvastam...

A rajzolása nagyon bejön, tényleg olyan fantasztikus, amilyennek leírták. Oké, tudom, ez nem mindenkinek jelent esztétikus élményt, de nekem igen, mert pontosan ez az a rajzstílus, amiben egyediséget, modernséget és szépséget egyszerre látok. Nos, igen, kifacsart ízlésem van, ezt már megkaptam párszor...

A sztorikkal viszont voltak gondjaim... Volt olyan, amiben ténylegesen láttam komoly mondanivalót, bár tény, hogy az is nagyon el volt rejtve és talán lehetne rá azt mondani, hogy csak én képzeltem bele, de abban legalább láttam valami értéket. De a többi sztori... Volt egy csomó, amiben azt éreztem, hogy ez semmi extrát nem akart mondani, csak beteg és humortalan módon próbált szórakoztatni. Persze, ez megint ízlés dolga és lehet, hogy a korábban említett kifacsart ízlésemnek köszönhető, hogy ezek nem tetszettek, mindenesetre ez a könyv nekem egy csalódás volt.

Most pedig egy személyes üzenet következik:
Kedves Csilla! Mivel te utálnád ezt a könyvet (nem, nem túlzok, utálnád), de van benne egy poén, ami olyan, mintha direkt neked lenne belerakva, ezért bescanneltem, tessék:


Egyszer volt, hol nem volt
egy icipici házikó,
icipici házikóban
icipici ágyikó.

2011. május 20., péntek

Neokortexem mélyéről

Nagyon régen nem volt már frissítés a blogon, és a párbajos könyvekkel se tudtam haladni, ráadásul mindenkinek le vagyok maradva a blogjával. No persze már 5 könyvvel megvagyok, vagyis csak kettő van vissza, a párbaj meg szeptemberig tart, szóval tényleg nem vagyok lemaradva, meg ha minden jól megy, akkor lassan lesz időm behozni. De akkor is zavar az egész... Vizsgaidőszak van... Amit igazából a lelkem mélyén nagyon szeretek XD Csak most nagyon nehéz... Nehezebb, mint szokott lenni...

Na, de nem beszélek tovább mellé. Egy olyan könyvet fogok most ajánlani, amit az olvasóim 99%-a nem fog elolvasni, mert nem szépirodalom, hanem tudomány. És nehéz, de azért jó, ha tudtok róla, hogy ilyen is van. :P

Carl Sagan egy zseniális pasi volt, akinek a fő szakterülete az űrkutatás, de láthatólag nagyon sok minden más is érdekelte. Összehozta ezt a könyvet, amit olvasva az ember egyszerre jön rá, hogy mennyire parányiak vagyunk a világban, de mégis milyen csodálatos és bonyolult folyamat végtermékei.
A könyv leginkább az emberi agy fejlődéséről és funkcióiról beszél, de kitér például az állatok hasonló tulajdonságaira is, sőt még a földönkívüliek esetleges agyi fejlődésére is. Ugyanakkor beszél a lehetőséges jövőnkről, és a távoli őseinkről. Párszor még elvi vitakérdésekről is elfilozofál. Néhol tudományos magyarázatot ad elő, néhol ábrákkal magyaráz, de az esetek nagyon nagy többségében anekdotákkal és kis történetekkel érteti meg a lényeget.

Nekem Személyiség és gondolkodás órára kellett elolvasnom és nem bántam meg. De én is tudom magamról, hogy valószínűleg soha az életben nem olvastam volna csak úgy el, jókedvemből, ezért megértem, ha más se fogja csak úgy elővenni. Mindenesetre akinek van érdeklődése ilyen irányba, annak csak ajánlani tudom :) Bedobok néhány idézetet szokás szerint:

"A Föld egyetlen társadalmában sem létezik ma „élethez való jog”, és korábban sem létezett soha. Haszonállatokat tenyésztünk levágásra, elpusztítjuk az erdőket, beszennyezzük a folyókat és a tavakat, míg végül már nem él meg bennük a hal, sportból vadászunk őzre és jávorszarvasra, a prémjéért a leopárdra, a kutyaeledelért a bálnákra, belegabalyítjuk a tátogó és vergődő delfineket a hatalmas tonhalhalászhálóinkba, és agyoncsapjuk a fókakölyköket „a szaporulat szabályozása” céljából. Mindezek az állatok és növények ugyanúgy élőlények, mint mi. Amit sok emberi társadalomban óvnak, az nem az élet általában, hanem az emberi élet."

"Szókratész olyan szekérhez hasonlította az emberi lelket, amelyet két ló húz, egy fehér és egy fekete, mégpedig más-más irányba, miközben a kocsisnak gyenge az uralma felettük."

"A felnőtt ámbrás cetnek, a delfin közeli rokonának az agytömege majdnem kilencezer gramm, hat és félszerese az átlagos emberének. Ez szokatlanul nagy teljes agytömeg, de nem szokatlanul magas agy-testtömeg arány, ám a legnagyobb dinoszauruszok agyának súlya is csak egy százaléka volt az ámbrás cetének. Mit csinál a cet ekkora aggyal? Vannak az ámbrás cetnek gondolatai, felismerései, művészete, tudománya, legendái?"

"A régebbi időkben általános nézet volt, hogy egészen különböző organizmusok keresztezésével is lehet ivadékokat létrehozni. A Minótauroszról, akit Thészeusz megölt, azt mondták, bika és asszony nászából született, Plinius, a római történész pedig az akkoriban felfedezett struccról azt állította, hogy alighanem a zsiráf és a szúnyog keresztezésének az eredménye. (Gondolom, nőstény zsiráfról és hím szúnyogról lehetett szó.) A gyakorlatban sok efféle kereszteződésnek kellett volna létrejönnie, csak a motiváció érthető hiánya miatt soha nem próbálták ki a lehetőséget."

"Nyugtalanító érzés rájönni, hogy az ilyen kozmikus év során Földünk csak szeptember elején állt össze a csillagközi anyagból; hogy a dinoszauruszok csak karácsonyeste bukkantak fel; a virágok december 28-án bújtak elő; az emberi nem férfiai és asszonyai pedig csak szilvesztereste 10.30-kor keltek életre. Az egész írott történelem december 31-ének utolsó tíz másodperce; a középkor alkonyától a jelenig eltelt idő pedig alig több egyetlen másodpercnél."

"Minden emberi lény ugyanannak a fajnak a tagja: Homo sapiens, ami optimista latinsággal „bölcs ember”-t jelent"

"Az anekdota szerint egy fejlett fordítóprogram kidolgozásának befejezése után büszkén bemutatták a számítógépes rendszert egy küldöttségnek, amelyben egy amerikai szenátor is részt vett. A szenátort felkérték, adjon egy angol kifejezést fordításra, mire tüstént ezt javasolta: – Out of sight, out of mind. [Akit nem látunk, arról megfeledkezünk, de az out of mind azt is jelenti, hogy „elment az esze”. A ford.] A gép kötelességtudóan zümmögött, berregett, és kijött belőle egy darab papír, amelyre néhány kínai írásjelet nyomtatott. Mivel azonban a szenátor nem tudott kínaiul, a próba teljessé tételére a programot visszafelé futtatták: a kínai írásjelekkel mint input-tal, az angol kifejezéssel mint output-tal. A látogatók odacsődültek az újabb papírdarab köré, amelyen nagy meglepetésükre ezt olvashatták: „Láthatatlan hülye.”

Mottók
"A jövőnek az a dolga, hogy veszélyes legyen… A civilizáció olyan folyamatokkal lép a legnagyobbat előre, amelyek hajszál híján elpusztítják azokat a társadalmakat, amelyekben megszülettek. "
Alfred North Whitehead: Eszmei kalandozások

"Az emberi elme mindenre képes – mert minden benne van, a teljes múlt épp úgy, mint az egész jövő. "
Joseph Conrad: A sötétség szíve

"Az ízeltlábúak (arthropoda) feje és teste rövid ideig egymás nélkül is jól funkcionál. A nőstény imádkozó sáska gyakran azzal válaszol a komoly udvarlásra, hogy megeszi udvarlójának a fejét. Ezt az emberek közt barátságtalan gesztusnak tekintenék, a rovaroknál más a helyzet: az agy kiirtása megszünteti a szexuális gátlásokat, és a hím megmaradt részét párosodásra ösztönzi. Utána a nőstény befejezi szertartásos étkezését; no persze egyedül ebédel. Ezt talán felfoghatjuk úgy is, mint a túlzott szexuális elfojtás veszélyeire intő példázatot."

"Az egész kérdésnek talán a legmeghökkentőbb aspektusa, hogy vannak az emberen kívül főemlősök, akik ott állnak szinte a nyelv küszöbén, és mihelyt nyelvre tanítják őket, olyan készségesen tanulnak, annyira hozzáértően használják, és olyan találékonyak az alkalmazásában. Ám ez fölvet egy furcsa kérdést: miért vannak mind csak a küszöbén? Miért nincsenek az emberen kívül is főemlősök, akiknek már megvan a maguk komplex gesztusnyelve? Úgy érzem, erre az az egyik lehetséges válasz, hogy az ember szisztematikusan kiirtotta mindazokat a másféle főemlősöket, akik az intelligencia jeleit mutatták… …Alighanem addig szorítottuk vissza az intelligencia és a nyelvi készség határait az emberen kívüli főemlősök között, amíg intelligenciájuk éppen hogy észrevehetetlenné vált. Amikor elkezdjük a csimpánzokat gesztusnyelvre tanítani, egyben megkésett kárpótlást is próbálunk nyújtani nekik."


Ha lesz 1%, akinek sikerült kedvet csinálni, akkor már megérte :)


2011. április 13., szerda

A borzalmak ura


Ma két bejegyzést írok, mert most sikerült befejeznem A Legyek Urát, és addig szeretek írni valamiről bejegyzést, amíg még kéznél van a könyv, holnap pedig vissza akarom vinni a könyvtárba. Talán csak meg akarok szabadulni tőle? Lehet.

Az alaptörténet a következő: Egy csapat angol kölyök (pontos számokat sosem tudunk meg) lezuhan egy repülővel és egy lakatlan szigeten köt ki. Tiszta LOST, nem? Eszembe is jutott, hogy talán innen jött az ötlet a sorozat készítőinek is... Szóval egyedül lesznek egy szigeten, felnőttek nélkül. Először megpróbálnak közös megegyezéssel szabályokat és törvényeket hozni. Szentként tisztelnek egy kagylót, mely tulajdonképpen a rendteremtés jelképévé válik számukra. Mindent megtesznek, hogy életben tartsák a jelzőtüzet, hogy aztán megmentsék őket, még akkor is, ha a cél elérésének ösvényén sikerült félig felgyújtaniuk a szigetet.
Szóval egy kis, újan alapult, csetlő-botló társadalomról beszélhetünk, ami egész jól működik, amíg végleg el nem romlik minden, ahogy az már csak lenni szokott.

Elég sok előítéletem és elvárásom volt ezzel a könyvvel szemben. Mindenki, akivel csak beszéltem róla azt mondta, hogy nagyon jó, mindenképpen megéri elolvasni, de készüljek fel rá, hogy megrázó lesz. Ezért sokáig vaciláltam, hogy érdemes-e most belekezdenem, főleg pár nappal zh és kiselőadás előtt, vagy hagyjam inkább a nyári szünetre. Az olvasás mellett döntöttem, amivel elképzelhető, hogy sikerült megkeserítenem a következő éjszakámat, de akkor is megérte elolvasni. De nem azért, mert olyan hihetetlen jó könyv...

Ez a sztori nekem egy nagy csalódás volt. És azt hiszem, ha még többet vártam volna az elolvasásával, még jobban rákészülök, akkor ez most még rosszabb lenne. Szóval igen, jó döntés volt...

Végig idegesen olvastam a könyvet, mert vártam, hogy mikor jönnek már olyan részek, amiktől majd kiakadok. Csak vártam és vártam... és aztán jöttek is, kb a 180. oldal környékén. Ami talán nem is lenne rossz, ha nem 230 oldalas lenne a könyv. Szóval elmondhatjuk, hogy mire elértünk egy olyan részhez, ami számomra izgalmas lehet, már átverekedtem magam a könyv négyötödén. Ami tele volt leírással... Nekem általában semmi bajom az ilyen részekkel, én Jókainál se éreztem zavarónak, de itt igen. Tulajdonképpen úgy éreztem, hogy a dzsungel minden levelét ismerni fogom lassan, holott egy pihepöttynyit se érdekel. Egyik este még el is aludtam az ilyen részeken, szóval...
Tehát elmondhatjuk, hogy az elejétől nem voltam elragadtatva, az utolsó ötven oldal pedig... Először csak azt éreztem, hogy talán most elkezd kibontakozni a történet és ez az érzés megvolt 20 oldalon keresztül... És amikor már éppen megfogalmaztam magamban, hogy ez a könyv nem is olyan rémes, nos akkor jött a katarzis és minden felborult. Az utolsó 20-30 oldal viszont túlságosan nyomasztó lett. Vagyis igen, elmondhatjuk, hogy 180-200 oldalt olvastam azért, hogy aztán 20 oldalon keresztül remegjek mint a kocsonya... A végén meg arcon csapjanak a befejezéssel, annyira a semmiből jön.

Szóval mit mondhatok még? Moly.hu-n 4-es értékelést kapott, mert vannak benne azért nem jó dolgok, és itt most jó alatt nem a klasszikus jó értelmezését értem, mert ennek a könyvnek a tartalma borzalom. Vagy van ennél jobb szó arra, ami az emberekből lesz/lehet?

Ugyanakkor egyetlen idézetet sem írtam ki belőle, mivel egyetlen szófordulatnál sem éreztem azt, hogy ez megfogott, hogy ez igaz, ezt meg kell jegyeznem, ezen mosolygok egy jót...

Nem, nem mondanám, hogy tetszett.

A költészet napja


Hétfőn volt a költészet napja, ezért kitűztem magam elé egy célt, miszerint el fogok olvasni 3 verseskötetet egy nap. Ez sajnos végül nem sikerült, mert persze megint utolsó pillanatra hagytam a hétfői zh-ra való tanulást. Így a háromból 2 és fél könyv sikerült. Ezért írok csak most, mert még befejeztem az utolsó kötetem.

Az első kötet, amit "kézbe vettem" Varró Dániel Akinek a lába hatos című kötete volt. Sajnos csak elektronikus verzióban jutottam hozzá, mivel egyik könyvtárban sem volt fellelhető. Az egyik helyen előttem vették ki, a másik helyen meg eltűnt a polcról... Murphy.

Ez a kötete is tetszett, mint az eddigiek, bár ez megint egy más korosztálynak szólt. Bár mondhatnánk, hogy ez babáknak szól, de kérdéses, hogy nem szórakoztatja-e jobban a szülőket inkább? Stílusban jelen van az a Varró Dani, akinek a neve miatt az ember a kezébe veszi ezt a kötetet, és a bookline kételkedő hangjaival sem értek egyet, akik liberális szemétnek titulálták és hasonló iskolázott véleményt nyilvánítottak. Ha lesz gyerekem (mivel ugye a facebook erősen kételkedik benne...), asszem ez a kötet is el fog jutni hozzá. Pár idézet:

Höcögtető 2#
Ezt a hazafias csecsemőknek kell mondogatni, akik az előző versen sírtak

Dugd a lábad kengyelbe,
ne hagyd csak úgy lógni,
nyereg alatt puhítsd a húst,
ez a magyar módi!

Ne sarkantyúzd lovadat,
magától is szálldos,
nem gebe az, hanem kérlek
tűzlegető táltos.

Hej, Miska, Varró Miska
paripádon, höc, höc –
huszár módra, magyar módra,
hősiesen röpködsz.

Popód alatt nyereg van,
lábad körül kengyel,
teringettét, magyar vagy te,
nem török vagy lengyel.

Az ördöggel megyünk mi
farkasszemet nézni,
pelenkát most ne csócsálgass,
legyél, fiam, férfi!

Hej, Miska, Varró Miska
paripádon, höc, höc –
huszár módra, magyar módra,
férfiasan köpködsz!


Fülhegyezgető
Ezt számítógép mellől kell mondogatni

Kipp-kopp, billentyű,
hangok jönnek innen, tyű!

Klikk-klikk, kisegér,
hangja ide is elér.

Apu a monitor előtt
annyi időt mért tölt?
Műfordít és bérkölt.

Kopog-e vagy klikkel,
onnan lehet tudni, hogy ez
pasziánsz vagy flipper.

Kipp-kopp, billentyűk,
onnan bűbáj, innen nyűg.


Csukolgató
csodálkozva csukló csecsemőknek mondjuk

Hukk! Hukk! Hukk!
Ez meg mi?
Hát mi késztet össze-össze
rezzenni?

Nagypapád, ki negyvenöttel
ment a megengedett felett,
épp ebben a pillanatban
a rendőrnek felemleget:

Eltűnődtem, mit csinálhat
most az én kis unokám,
azonkívül lassan menni
rettentően unok ám!

Nagymamád a bablevesbe
csülköt vesz a hentesnél,
közben rólad áradozik:
Képzelje csak, kedveském,

van nekem egy kisunokám,
ilyen cuki, olyan cuki –
fényképet is mutat rólad,
bólogat a pultos muki:

Tényleg cuki. Roppant cuki.
Gratulálok, nagymama.
Értékelném, hogyha kicsit
dolgozni is hagyna ma.

Emleget az egész család,
a képeket nézik épp,
miket rólad a facebookra
feltöltött a nénikéd.

Ezért kezdtél csukladozni,
hukk-hukk-hukk,
de ahogy jött, el is múlik
ukkmukkfukk.


Aztán Ady, a félbehagyott, de később befejezett.
Ez a kötet jó ideje áll a polcon, még anyukám kapta, amikor elballagott a 8. osztályból. Elég régóta szemeztünk már, ő meg én, de eddig még nem volt rá érkezésem, hogy el is olvassam. Hát most megtörtént.

Ez tulajdonképpen egy bonbonos doboz, melybe Ady életművéből szemezgettek verseket. Vannak Lédás és Csinszkás versek is, meg olyanok, amiknek semmi köze a szerelemhez. A legismertebb versei is megtalálhatóak itt, szóval azt hiszem, ezzel a kötettel kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy az olvasó pontosan azt kapja, amire várt.

Bemásolom innen is a kedvenc versem :)

ŐRIZEM A SZEMED

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.



Viszont a két kötet között be kellett vonulnom a rímbörtönbe. :D

Tim Burton filmrendezőt szerintem a többségnek nem kell bemutatni. Olyan híres produkciókon dolgozott, mint a Sweeney Todd, vagy például az örök és nagy kedvencem a Karácsonyi lidércnyomás.
Nos, igen, ezek a filmek/rajzfilmek mind rendelkeznek egy sajátos hangulattal és képi világgal. Ezek az összetevők Burton verseskötetében is ugyanúgy jelen vannak.
Van egyfajta morbiditása a különböző verseknek, amik mind egy-egy furcsa gyerek történetét mesélik el. Ugyanakkor szerintem ötletes és humoros az egész. Másolok be ide is példákat:

Vudulány

Varrott gyolcs fehér bőre,
mi nem enged színéből.
Ezer szivárvány gombostű
áll ki tűpárna szívéből

Igéző nézését
egy fiú sem állja,
mert szép szemével őket
mind meghipnotizálja

Sok zombisrácot
transzba ejtett mélyen.
Kiélte szenvedélyét sok amcsin
és egy francia ex-személyen.

Se sajnos átok ül rajta.
Nem lehet szerelméhez hű.
Ha valaki túl közel kerül szívéhez,
mélyebbre döfődik ezernyi tű.


És a kedvencem, képekkel illusztrálva:

A Pálcikasrác és a Gyufalány szerelme

Pálcikasrác és Gyufalány;
a csávó imádta a bigét.
Hogy miért, nem talány,
hisz lángra lobbantotta a szívét.

De gyufa és pálcika közt
örökké tarthat e varázs?
Jaj, forrófejű a nő; és a srácból
nem marad, csak parázs.


A kötet illusztrációit egyébként mind maga a szerző készítette :)

Szóval azt hiszem, mindent összefoglalva annyit mondhatok, hogy ez egy nagyon érdekes költészet napja volt, amit valószínűleg jövőre is meg fogok ünnepelni :D Előre a versekért!

Az itt felsorolt köteteket pedig természetesen mindenkinek ajánlom :)