Tigris van a csónakomban

Mielőtt bármit is mondanék erről a könyvről, szeretnék megemlékezni egy másik fontos eseményről, ami egy tigrishez kapcsolódik, ám ez a filmművészet egy ékes darabja. Fogadjátok szeretettel a következő videót:

"Az első csoda hatol a legmélyebbre, a többi aztán beleilleszkedik az első keltette nyomba."

Hát akkor most át is térnék Yann Martel Pi élete című regényére, ami a párbaj során számomra az utolsó kötet, vagyis ezennel be is fejeztem a megpróbáltatások hosszú sorát.

Adott egy Piscine Moliter Patel nevű indiai fiú, aki nevét egy francia uszodáról kapta. Kapcsolata tehát a vízzel már eredendően meghatározott. Kapcsolata a nevével pedig elég érdekes. Gyerekkora nagy részére rányomja a bélyegét, hogy Pisisnek becézik az iskolában... Ennek kikerülése végett választja magának a 3,14 nevet.

"Nem tudtam volna elviselni, hogy egy újabb francia anyanyelvű bruhaházni kezdjen a nevem hallatán, ezért amikor a férfi a vonal másik végén megkérdezte, azt feleltem: vagyok, aki vagyok. Fél óra múlva megérkezett két pizza „Vadiok Akivadiok” névre."

De nem csak a furcsa név az, amivel Pi kilóg a tömegből. Életének meghatározó momentuma a vallással szembeni viszonya. Pi ugyanis keresi Istent, de Őt nem egy, hanem egyszerre több vallásban találja meg. Mások számára pedig teljesen elfogadhatatlan, hogy vallhatja magát a fiú egyszerre több vallás képviselőjének, és hogyan gyakorolhatja őket párhuzamosan.
A harmadik fontos momentum a fiatal Pi életében az állatkert. Mivel az apja az igazgató, a család itt él, a Patel fiúk pedig itt nevelkednek. Egészen addig, amíg az országban uralkodó indiai viszonyok úgy nem alakulnak, hogy a szülők a Kanadába költözés mellett döntenek.

"A jegypénztár mögött apa vörös festékkel felpingálta a falra: TUDJA, MELYIK A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT AZ ÁLLATKERTBEN? Nyíl mutatott egy keskeny függöny felé. Annyi lelkes, kíváncsi kéz húzta el a függönyt, hogy rendszeresen ki kellett cserélnünk. A függöny mögött egy tükör állt."

A költözés sok következménnyel jár. Nem csak az előre betervezett csomagolás, utazás és az állatok körüli sürgés-forgás vár a családra, hanem egy tragikus baleset is, mely után Pi egy kis mentőcsónakban találja magát egyedüli emberként egy sérült zebrával, egy orangutánnal, egy hiénával és egy bengáli tigrissel. A különös útitársak közül pedig a tigris lesz az, kivel Pi megosztani kényszerül a mindennapjait, közel fél éven keresztül.

"Minden élőlényben van némi eszelősség, ami furcsa, néha megmagyarázhatatlan viselkedésre ösztönzi. Ez az eszelősség néha a megmentője is lehet, része az alkalmazkodási képességnek. Enélkül egyetlen állatfaj sem maradna életben."

Őszinte leszek: nekem nagyon nem tetszett a regény. És igazából nem tudom megmagyarázni, miért nem. Az elejétől kezdve idegesített, terjengős, túlírt, tele felesleges szócsépléssel. Pedig én általában jól bírom a hosszú leírásokat, érdekelnek az állatok, érdekel a vallás, zseniálisnak tartom a regény alapötletét. És mégsem tetszik, mégis idegesít, a legérdekesebb részek is idegesítenek.

Azt sem sikerült eldöntenem, hogy ki is képezi a könyv igazi célközönségét. Maga a kiadás - legalábbis az a példány, amihez hozzájutottam - tele van nagy, színes képekkel. Gyerekkönyv benyomását kelti. Ismeretlenül lehet, hogy meg is venném a gyerekemnek. Ugyanakkor az egész stílusa, maga a történet és bizonyos részletesen ecsetelt jelenteket egyáltalán nem gyerekeknek valók. Szóval szerintem bőven elég, ha ezeket a csodás illusztrációkat csak mi felnőttek csodáljuk. Adok is egy linket, ahol sok elérhető közülük: >>Itt<<

Hát, nekem ennyi volt Pi élete. Hamarosan lesz belőle egy film, amit nagy érdeklődés előz meg. Szerintem meg fogom nézni. Talán úgy tálalja a zseniális alapötletet, hogy én is élvezni tudjam.