Neokortexem mélyéről

Nagyon régen nem volt már frissítés a blogon, és a párbajos könyvekkel se tudtam haladni, ráadásul mindenkinek le vagyok maradva a blogjával. No persze már 5 könyvvel megvagyok, vagyis csak kettő van vissza, a párbaj meg szeptemberig tart, szóval tényleg nem vagyok lemaradva, meg ha minden jól megy, akkor lassan lesz időm behozni. De akkor is zavar az egész... Vizsgaidőszak van... Amit igazából a lelkem mélyén nagyon szeretek XD Csak most nagyon nehéz... Nehezebb, mint szokott lenni...

Na, de nem beszélek tovább mellé. Egy olyan könyvet fogok most ajánlani, amit az olvasóim 99%-a nem fog elolvasni, mert nem szépirodalom, hanem tudomány. És nehéz, de azért jó, ha tudtok róla, hogy ilyen is van. :P

Carl Sagan egy zseniális pasi volt, akinek a fő szakterülete az űrkutatás, de láthatólag nagyon sok minden más is érdekelte. Összehozta ezt a könyvet, amit olvasva az ember egyszerre jön rá, hogy mennyire parányiak vagyunk a világban, de mégis milyen csodálatos és bonyolult folyamat végtermékei.

A könyv leginkább az emberi agy fejlődéséről és funkcióiról beszél, de kitér például az állatok hasonló tulajdonságaira is, sőt még a földönkívüliek esetleges agyi fejlődésére is. Ugyanakkor beszél a lehetőséges jövőnkről, és a távoli őseinkről. Párszor még elvi vitakérdésekről is elfilozofál. Néhol tudományos magyarázatot ad elő, néhol ábrákkal magyaráz, de az esetek nagyon nagy többségében anekdotákkal és kis történetekkel érteti meg a lényeget.

Nekem Személyiség és gondolkodás órára kellett elolvasnom és nem bántam meg. De én is tudom magamról, hogy valószínűleg soha az életben nem olvastam volna csak úgy el, jókedvemből, ezért megértem, ha más se fogja csak úgy elővenni. Mindenesetre akinek van érdeklődése ilyen irányba, annak csak ajánlani tudom :) Bedobok néhány idézetet szokás szerint:

"A Föld egyetlen társadalmában sem létezik ma „élethez való jog”, és korábban sem létezett soha. Haszonállatokat tenyésztünk levágásra, elpusztítjuk az erdőket, beszennyezzük a folyókat és a tavakat, míg végül már nem él meg bennük a hal, sportból vadászunk őzre és jávorszarvasra, a prémjéért a leopárdra, a kutyaeledelért a bálnákra, belegabalyítjuk a tátogó és vergődő delfineket a hatalmas tonhalhalászhálóinkba, és agyoncsapjuk a fókakölyköket „a szaporulat szabályozása” céljából. Mindezek az állatok és növények ugyanúgy élőlények, mint mi. Amit sok emberi társadalomban óvnak, az nem az élet általában, hanem az emberi élet."

"Szókratész olyan szekérhez hasonlította az emberi lelket, amelyet két ló húz, egy fehér és egy fekete, mégpedig más-más irányba, miközben a kocsisnak gyenge az uralma felettük."

"A felnőtt ámbrás cetnek, a delfin közeli rokonának az agytömege majdnem kilencezer gramm, hat és félszerese az átlagos emberének. Ez szokatlanul nagy teljes agytömeg, de nem szokatlanul magas agy-testtömeg arány, ám a legnagyobb dinoszauruszok agyának súlya is csak egy százaléka volt az ámbrás cetének. Mit csinál a cet ekkora aggyal? Vannak az ámbrás cetnek gondolatai, felismerései, művészete, tudománya, legendái?"

"A régebbi időkben általános nézet volt, hogy egészen különböző organizmusok keresztezésével is lehet ivadékokat létrehozni. A Minótauroszról, akit Thészeusz megölt, azt mondták, bika és asszony nászából született, Plinius, a római történész pedig az akkoriban felfedezett struccról azt állította, hogy alighanem a zsiráf és a szúnyog keresztezésének az eredménye. (Gondolom, nőstény zsiráfról és hím szúnyogról lehetett szó.) A gyakorlatban sok efféle kereszteződésnek kellett volna létrejönnie, csak a motiváció érthető hiánya miatt soha nem próbálták ki a lehetőséget."

"Nyugtalanító érzés rájönni, hogy az ilyen kozmikus év során Földünk csak szeptember elején állt össze a csillagközi anyagból; hogy a dinoszauruszok csak karácsonyeste bukkantak fel; a virágok december 28-án bújtak elő; az emberi nem férfiai és asszonyai pedig csak szilvesztereste 10.30-kor keltek életre. Az egész írott történelem december 31-ének utolsó tíz másodperce; a középkor alkonyától a jelenig eltelt idő pedig alig több egyetlen másodpercnél."

"Minden emberi lény ugyanannak a fajnak a tagja: Homo sapiens, ami optimista latinsággal „bölcs ember”-t jelent"

"Az anekdota szerint egy fejlett fordítóprogram kidolgozásának befejezése után büszkén bemutatták a számítógépes rendszert egy küldöttségnek, amelyben egy amerikai szenátor is részt vett. A szenátort felkérték, adjon egy angol kifejezést fordításra, mire tüstént ezt javasolta: – Out of sight, out of mind. [Akit nem látunk, arról megfeledkezünk, de az out of mind azt is jelenti, hogy „elment az esze”. A ford.] A gép kötelességtudóan zümmögött, berregett, és kijött belőle egy darab papír, amelyre néhány kínai írásjelet nyomtatott. Mivel azonban a szenátor nem tudott kínaiul, a próba teljessé tételére a programot visszafelé futtatták: a kínai írásjelekkel mint input-tal, az angol kifejezéssel mint output-tal. A látogatók odacsődültek az újabb papírdarab köré, amelyen nagy meglepetésükre ezt olvashatták: „Láthatatlan hülye.”

Mottók
"A jövőnek az a dolga, hogy veszélyes legyen… A civilizáció olyan folyamatokkal lép a legnagyobbat előre, amelyek hajszál híján elpusztítják azokat a társadalmakat, amelyekben megszülettek. "
Alfred North Whitehead: Eszmei kalandozások

"Az emberi elme mindenre képes – mert minden benne van, a teljes múlt épp úgy, mint az egész jövő. "
Joseph Conrad: A sötétség szíve

"Az ízeltlábúak (arthropoda) feje és teste rövid ideig egymás nélkül is jól funkcionál. A nőstény imádkozó sáska gyakran azzal válaszol a komoly udvarlásra, hogy megeszi udvarlójának a fejét. Ezt az emberek közt barátságtalan gesztusnak tekintenék, a rovaroknál más a helyzet: az agy kiirtása megszünteti a szexuális gátlásokat, és a hím megmaradt részét párosodásra ösztönzi. Utána a nőstény befejezi szertartásos étkezését; no persze egyedül ebédel. Ezt talán felfoghatjuk úgy is, mint a túlzott szexuális elfojtás veszélyeire intő példázatot."

"Az egész kérdésnek talán a legmeghökkentőbb aspektusa, hogy vannak az emberen kívül főemlősök, akik ott állnak szinte a nyelv küszöbén, és mihelyt nyelvre tanítják őket, olyan készségesen tanulnak, annyira hozzáértően használják, és olyan találékonyak az alkalmazásában. Ám ez fölvet egy furcsa kérdést: miért vannak mind csak a küszöbén? Miért nincsenek az emberen kívül is főemlősök, akiknek már megvan a maguk komplex gesztusnyelve? Úgy érzem, erre az az egyik lehetséges válasz, hogy az ember szisztematikusan kiirtotta mindazokat a másféle főemlősöket, akik az intelligencia jeleit mutatták… …Alighanem addig szorítottuk vissza az intelligencia és a nyelvi készség határait az emberen kívüli főemlősök között, amíg intelligenciájuk éppen hogy észrevehetetlenné vált. Amikor elkezdjük a csimpánzokat gesztusnyelvre tanítani, egyben megkésett kárpótlást is próbálunk nyújtani nekik."

Ha lesz 1%, akinek sikerült kedvet csinálni, akkor már megérte :)