Ma két bejegyzést írok, mert most sikerült befejeznem A Legyek Urát, és addig szeretek írni valamiről bejegyzést, amíg még kéznél van a könyv, holnap pedig vissza akarom vinni a könyvtárba. Talán csak meg akarok szabadulni tőle? Lehet.
Az alaptörténet a következő: Egy csapat angol kölyök (pontos számokat sosem tudunk meg) lezuhan egy repülővel és egy lakatlan szigeten köt ki. Tiszta LOST, nem? Eszembe is jutott, hogy talán innen jött az ötlet a sorozat készítőinek is... Szóval egyedül lesznek egy szigeten, felnőttek nélkül. Először megpróbálnak közös megegyezéssel szabályokat és törvényeket hozni. Szentként tisztelnek egy kagylót, mely tulajdonképpen a rendteremtés jelképévé válik számukra. Mindent megtesznek, hogy életben tartsák a jelzőtüzet, hogy aztán megmentsék őket, még akkor is, ha a cél elérésének ösvényén sikerült félig felgyújtaniuk a szigetet.
Szóval egy kis, újan alapult, csetlő-botló társadalomról beszélhetünk, ami egész jól működik, amíg végleg el nem romlik minden, ahogy az már csak lenni szokott.
Elég sok előítéletem és elvárásom volt ezzel a könyvvel szemben. Mindenki, akivel csak beszéltem róla azt mondta, hogy nagyon jó, mindenképpen megéri elolvasni, de készüljek fel rá, hogy megrázó lesz. Ezért sokáig vaciláltam, hogy érdemes-e most belekezdenem, főleg pár nappal zh és kiselőadás előtt, vagy hagyjam inkább a nyári szünetre. Az olvasás mellett döntöttem, amivel elképzelhető, hogy sikerült megkeserítenem a következő éjszakámat, de akkor is megérte elolvasni. De nem azért, mert olyan hihetetlen jó könyv...
Ez a sztori nekem egy nagy csalódás volt. És azt hiszem, ha még többet vártam volna az elolvasásával, még jobban rákészülök, akkor ez most még rosszabb lenne. Szóval igen, jó döntés volt...
Végig idegesen olvastam a könyvet, mert vártam, hogy mikor jönnek már olyan részek, amiktől majd kiakadok. Csak vártam és vártam... és aztán jöttek is, kb a 180. oldal környékén. Ami talán nem is lenne rossz, ha nem 230 oldalas lenne a könyv. Szóval elmondhatjuk, hogy mire elértünk egy olyan részhez, ami számomra izgalmas lehet, már átverekedtem magam a könyv négyötödén. Ami tele volt leírással... Nekem általában semmi bajom az ilyen részekkel, én Jókainál se éreztem zavarónak, de itt igen. Tulajdonképpen úgy éreztem, hogy a dzsungel minden levelét ismerni fogom lassan, holott egy pihepöttynyit se érdekel. Egyik este még el is aludtam az ilyen részeken, szóval...
Tehát elmondhatjuk, hogy az elejétől nem voltam elragadtatva, az utolsó ötven oldal pedig... Először csak azt éreztem, hogy talán most elkezd kibontakozni a történet és ez az érzés megvolt 20 oldalon keresztül... És amikor már éppen megfogalmaztam magamban, hogy ez a könyv nem is olyan rémes, nos akkor jött a katarzis és minden felborult. Az utolsó 20-30 oldal viszont túlságosan nyomasztó lett. Vagyis igen, elmondhatjuk, hogy 180-200 oldalt olvastam azért, hogy aztán 20 oldalon keresztül remegjek mint a kocsonya... A végén meg arcon csapjanak a befejezéssel, annyira a semmiből jön.
Szóval mit mondhatok még? Moly.hu-n 4-es értékelést kapott, mert vannak benne azért nem jó dolgok, és itt most jó alatt nem a klasszikus jó értelmezését értem, mert ennek a könyvnek a tartalma borzalom. Vagy van ennél jobb szó arra, ami az emberekből lesz/lehet?
Ugyanakkor egyetlen idézetet sem írtam ki belőle, mivel egyetlen szófordulatnál sem éreztem azt, hogy ez megfogott, hogy ez igaz, ezt meg kell jegyeznem, ezen mosolygok egy jót...
Nem, nem mondanám, hogy tetszett.
Miért érzem azt, hogy ez a könyv sem nekem való? x"D A legközelebbi könyved ugye valami vidám és szórakoztató lesz? :D
VálaszTörlésOldalt láthatod, hogy mit olvasok most, szóval ha számodra az orosz lélek vidám és szórakoztató, akkor a válaszom igen :D
VálaszTörlésHupsz, odáig nem néztem el. x"D Hát... nem is tudom, lehet inkább majd olvasok magamnak valami vidámat és szórakoztatót. :D (És nem, nem a gyűrűk ura következik. XDD)
VálaszTörlésMondjuk eddig az első fejezet annyira nem volt rossz, de érzem, hogy most jön majd még a fekete leves :D
VálaszTörlésPlusz bővítettem az olvasásilistám kis szakirodalommal XD
Én angol eredetiben fogom olvasni ezt a könyvet a kihívás keretein belül. Majd ha megvolt, visszatérek, és megbeszéljük, hogy őrült vagyok-e vagy sem. XD
VálaszTörlésMár megint eltűnt a bejegyzésem, senkihez sem tudok írni mostanában >.<
VálaszTörlésLényeg: ezt is 12-14 évesen éri meg elolvasni, akkor még nagyon üt. Meg persze az irodalomórai vita is sokat dobhat rajta, és azzal a korosztállyal nagyon jót lehet beszélgetni erről a könyvről. Mindenesetre én elfogult vagyok, mert ugye kötelezőként olvastam 7-8.-ban, és az egyik olyan könyvként emlékszem rá vissza, ami sokat tett hozzá a világképem kialakulásához. Egyszer írtam egy listát 10-15 könyvvel, hogy mik hatottak rám nagyon, és ez volt az egyik első. ^^ De ehhez persze még 18-20 éves kor előtt érdemes olvasni, vagy legalább is nekem azóta nem volt már ilyen nagy világrengető könyvélményem, mármint ami tényleg az emberekről/világról alkotott véleményemen jelentősebbet változtatott volna. Szóval ez egy ideális kötelező kisebbeknek, na. :D (Amúgy már kb mindenhol kötelező, nem? Vagy én nagyon el vagyok tévedve? O.o)
Amúgy.. a vidám és szórakoztató könyvek azért ritkán igazán ütősek meg jók, nem? O.o Vagy hát én egy kezemen meg tudnám számolni, hányat olvastam.
WW: Sok sikert hozzá! Igazából el tudom képzelni, hogy eredeti nyelven élvezhetőbb és mostanában amúgy is nagyon támogatom az angolul olvasást, szóval hajrá! :D
VálaszTörlésKaen: Nem, nálunk nem volt kötelező és őszintén szólva teljesen meg is voltam lepődve, amikor ma az egyik csoporttársam mondta, hogy neki az volt, de akkor ezek szerint több helyen is az. Azok alapján, amit mondasz tényleg jobb lehet fiatalon olvasni. Azt meg pláne el kell ismernem, hogy nem olyan regény, mint pl a Lassie (mondom én, hogy minden könyvnek van haszna... ez lesz az elrettentő példa), ami borzalmasan is van megírva.
Szórakoztató könyvek... Hát a Pop, csajok, satöbbi számomra ütős, jó és szórakoztató volt. Mondjuk ez biztosan abból is jött, hogy sok dolgot ki tudtam vetíteni a saját életemre.
Szórakoztató könyvek: vannak jók, persze, csak szerintem sokkal nehezebb ütős szórakoztató könyvet írni. Gondolom, nem véletlenül alakult ki a szórakoztató irodalom kifejezés mint a ponyva szinonimája. :) 5-nél azért talán én is többet össze tudnék szedni, de nem sokkal, és inkább a fekete humorral vagy iróniával operáló művek ugranak be, ami azért nem mindenkit szórakoztat. Mondjuk Örkény vagy Beckett. :) De ez asszem filmekre is áll, lényegesen kevesebb jó vígjátékot láttam, mint jó drámát...
VálaszTörlésSzerintem a Legyek Ura általában kötelező, de persze elég nagy szabadsága van ott még a magyartanárnak, szóval biztosra nem lehet venni. :) Mindenesetre az meg az ellenutópiák szerintem a legtutibbak így nyolcadikosokkal (mondjuk a The Giver, az még ifjúsági is, bár végül is már a Szép új világot is be lehet dobni, kicsit érettebbeknek meg az 1984-et:).
Mondjuk ez szerintem alapból műfaji sajátosság. Szórakoztató könyvet azért ír az ember - és azért is olvas -, hogy szórakoztató legyen. Nem kellenek bele komoly és mélyenszántó gondolatok. Ha bár belekerül valami ilyesmi, akkor lesz egy ironikus mellékzöngéje, ha még mindig szórakoztatni akar, és akkor az már más.
VálaszTörlésA felsoroltak közül nálunk semmi sem volt kötelező és nem is olvastam egyiket se XD Mondjuk az 1984et már kivettem a könyvtárból és el akarom olvasni :) Remélem, hogy az nem olyan, hogy igazán csak fiatalon élvezhető XD
Na igen. :) Ez jó megfogalmazás.
VálaszTörlésSzerintem az nem. Bár biztos, hogy akkor még nagyobb újdonság a téma... :)
Elolvastam és a véleményemet is megírtam róla, itt: http://kulturkukac.blogspot.com/2011/08/william-golding-legyek-ura.html
VálaszTörlés