Márai Sándor Egy úr Velencéből című könyve tulajdonképpen egy dráma, vagyis ahogy a borítón is szerepel: Farkas Ferenc operájának szövegkönyve. A sztori viszont eredetileg egy regény volt, amit szintén Márai írt, és Vendégjáték Bolzanóban címmel jelent meg 1940ben. A dráma verzió 20 évvel később született, 1960ban.
A történet 1756 egyik téli éjszakáján játszódik, a főszereplője pedig a méltán híres velencei, Giacomo Casanova. A helyszín azonban nem Velence, hanem - ahogy az eredeti regény címéből is következtethetünk - Bolzano, amely egy észak-olaszországi város, Dél-Tirol székhelye. Itt található a Fehér Szarvas vendégfogadó, melynek egyik szobájában töltjük a történet mind a két felvonását és 70 oldalát.
Szóval van nekünk egy Casanovánk, ám ő valahogy nem olyan mint várnánk. Sőt, igazából az egész történet nem olyan, mint várnánk... Casanova frissen szökött a velencei börtönből, jelenleg bújkál, ám a hírneve mégis kilométerekkel előtte jár. Sok látogatója akad, akik mint valami nagy tudású bölcset keresik fel őt különböző szerelmi problémáik miatt, ő pedig pénzért ad tanácsot a bajbajutottaknak. Ahogy a vendégek szavaiból megtudjuk: jelenleg ebből él. Ám a látogatók között felbukkan egy régi ismerős is, Párma grófja, és a két férfi beszélgetéséből szövevényes múltbéli szálakat kezdhetünk kibogozni. A két férfi 5 évvel korábban párbajozott egy hölgy kezéért, a gróf nyert, övé lett a nő. Casanova pedig kapott egy komoly sebet, meg több év börtönt. De hiába lett a grófé a nő keze, ha a szíve a másiknál maradt... A látogatás oka tehát, hogy a gróf nem tudja tovább nézni felesége szenvedéseit, aki láthatóan a mai napig nem tudta kiheverni 5 évvel korábbi kedvesét.
A történet nem Velencében játszódik, ám Bolzanóban valamilyen álarcosbál zajlik a háttérben, a maszkok pedig nagy (szimbolikus) szerepet kapnak a történetben, így kicsit valahogy mégis Velencében érezhetjük magunkat. Commedia dell'arte, jutott eszembe elsőre, és felrémlettek előttem Carlo Goldoni általam olvasott művei, de ez valami más.
Ez mégiscsak Márai. Persze, első körben elcsavarja a fejünket az a világ, az a hangulat, amit képes elénk tárni. A könnyed Márai, azt hiszem ilyen véleményt láttam a drámáról valahol. És ez valahol igaz is, mert nyilván 70 oldalon, két felvonásban, nem megy olyan mélyre, mint egy-egy olyan művében, amikkel korábban találkoztam. De mégis mélyebbre megy, mint elsőre látszik. Mert mint mondtam, Casanova már nem az, akinek vártuk. Megöregedett, vannak érzései, akkor is, ha valahogy a végén egy furcsa gunyoros jelenettel letakarja őket. Mert bizony nem csak a végjáték eredménye ez, őt már a történet közepén is megérintették a toscanai nő szavai, aki nagyon kedvesen felhívta rá a figyelmét: lefeküdhetett 100 nővel, attól még szeretni egy sem szerette igazán.De mit ér az a kalandor, akinek vannak érzései? És mit ér egy olyan dráma, amely a felszínen komikus, ám elég komoly mondanivalót kapargat. Mindezt pedig rímekbe szedve... Egyszer mindenképpen megéri elolvasni!
Máraitól eddig még csak a Füves könyvét olvastam, de már egy ideje gondolkoztam, hogy kéne valami mást is. Viszont még mindig nem tudom eldönteni, melyik könyve lenne a legemészthetőbb számomra.
VálaszTörlésNem emlékszem, hogy beszéltünk-e már erről és ha igen, akkor mit, de a Füves könyv hogy tetszett?
TörlésVoltak benne olyanok, amikkel nagyon egyet tudtam érteni, de volt néhány, amire azt mondtam, hogy ez egetverő baromság. Szóval vegyes, de általánosságban nem rossz.
Törlés