Ami 2013-ban jó volt...

Ez most egy kulturális évértékelés lesz, amit rajtam kívül valószínűleg mindenki csak részleteiben tud majd értékelni. Totálisan szubjektív összeállítás.

Nézzük először a filmeket, ha már a bejegyzéshez is egy ezzel kapcsolatos képet választottam.
Idén, magamhoz képest extrém sok filmet láttam moziban, összesen 14-et, amik között voltak kifejezetten kiemelkedőek és kifejezetten pocsékok is. De ugyanakkor itthon se tétlenkedtem és bizony sokat meresztettem a szemem a mozgóképekre.

Az év legjobb moziélménye: Gravitáció
Sandra Bullock a kékszemű George Clooneyval kint reked az űrben, de egy idő után tőle is elszakad (anélkül, hogy kiderülne, hol tartja a dugi vodkát), és teljesen egyedül marad. Amíg nem láttam ezt a filmet, egyszer sem gondoltam át, mit is jelent a magány és az elveszettség igazából. Meg hogy milyen csodálatosan szép is a bolygónk valójában... Olvastam negatív véleményeket, de engem ez a film megvett.

Az év legelgondolkodtatóbb filmje: Walter Mitty titkos élete
Walter a világ legunalmasabb és legszerencsétlenebb embereinek egyike, ám egy nap egyszer csak úgy dönt, hogy elkezd élni. Nem lesz szupertehetséges, nem lesz világmegváltó, egyszerűen csak rájön, hogy a korlátai nem ott vannak, ahová eddig tette őket. Csak ugye az akkor automatice feldobja a kérdést, hogy ha ő ennyit tud kihozni magából, akkor azok, akik egy-két dologban komolyabban tehetségesek, akkor miért nem tudnak?

Az év legokosabb filmje: Szemfényvesztők
Ezt meg kell nézni ahhoz, hogy az ember értse, miért került ide a listára, most nem fogom lelőni a poént. A sztori nagyjából annyi, hogy egy csapatnyi Dinamo bankot rabol. Zseniális a szereposztás egyébként! Woody Harrelson ahogy öregszik, egyre nagyobb kedvencem lesz! Vagy ahogy én öregszem?

Az év dokumentumfilmje: I am Hardwell
Persze, ez nyilván csak egy szűk réteget szólít meg, a többséget nem is érdekli, hogyan szerencsétlenkedi át magát az életen egy fiatal holland DJ. De! Igazán érdekelhetné, mert rengeteget lehet tanulni belőle arról, hogy mit jelent követni az álmaidat, áldozatokat hozni, nem elszállni a sikertől...

Az év sorozata: Archer
Olyanokat néztem végig idén, mint a 8 évados Dr. House (aminek a vége hatalmas csalódás volt), és mégis ez a... ez a hülyeség lett a totális kedvenc. James Bond fanatizmusom valahol itt találkozik a beteg humorommal. Bearanyozta az év végét!


Aztán jöjjenek a könyvek... 2013-ban kb. fele annyi könyvet olvastam, mint 2012-ben, ami alapjában nem is lett volna baj, ha találkoztam volna kivételesen katartikus élményekkel, de ezek most nagyrészt elmaradtak, de pár jó könyvre azért így is volt kapacitás.

A legjobb könyvtáros szakkönyv: Sallai István - Sebestény Géza: A könyvtáros kézikönyve
Ez nem egy mai darab, de pont ettől különleges és érdekes. Döcögve indultam neki, hogy kiderítsem a szocialista könyvtáros eszme lényegét, de végül nagyon kellemes csalódás volt, különösen a régi és az újabb kiadás összehasonlításában. Mit tesz a szemlélettel pár év...

A legfelüdítőbb könyv: Neil Gaiman: A temető könyv
Karácsonyra valami könnyedet kerestem és szerencsére rábukkantam erre, megérte! Neil Gaiman zseniálisan egyedi stílusában megírt meseregény, amely egy kisfiúról szól, aki a szülei meggyilkolása után a temetőben kényszerül felnőni. Sok-sok szívecskét ér!

A legjobb album: Jonathan Spence: Kína közelről
Szép képekre és nyálcsorgatásra számítasz, de egy nagyon komoly tényfeltáró könyvet kapsz, amiben szemtől-szembe kényszerülsz meglátni, hogy milyen is Kínában az élet. Érdemes elolvasni a kitöltési szövegeket is, megéri.

Az év szerzője: Gary Chapman
Nem szépirodalmat ír, hanem azt az önsegítő irodalmat, amitől olyan sokan ódzkodnak és amit olyan sokan lenéznek. De ő ennek is a tudományosabb végét fogja meg, hála pszichológus végzettségének. 2013-ban összesen 3 könyvet olvastam tőle, mindegyikből sokat tanultam, főleg a szeretetről, de önmagamról is.


Az év könyvtára: Furuset Library (Oslo, Norvégia)
Nagyon megdöbbentő volt látni, hogy milyen szintű profizmussal végzik a dolgukat a norvég könyvtárosok. Ott valahogy egészen más fogalmat takar a "könyvtár" szó, mint itthon. Magyar könyvtáros aggyal felfoghatatlan a mai napig: Mit keres egy unikornis fej az olvasóterem közepén a falon?!


Az év (karikatúra) rajzolója: Angel Boligán
Különösebb boncolgatás helyett igazoljon engem ő maga.

Aztán nézzük a zenei világot:

Az év DJ-je: Hardwell
A DJ Mag szavazáson és az én listámon is ő a legjobb idén. Bár hozzátenném, ezt most csak a tavalyi évre vonatkoztatva érzem igaznak, nagy általánosságban nem őt tartom a legnagyobb DJnek. Ami persze 2014-ben még bőven változhat.

Az év feltörekvő DJ-je: Dannic
A Front of House-szal még nem nyúlt mellé, sőt egyre csak jobb és jobb lesz. 2012-ben láttam őt élőben, nem volt rossz, most már nagyon megnézném megint.

Az év producere: Deorro
Nagyon sokat gondolkodtam azon, ki is kerüljön ide, de végül őt választottam, mert hozzá tudtam kötni a legtöbb zenét az idei kedvenceim közül. Lehet, hogy a csúcsteljesítményeket nem ő prezentálta, de hozott egy állandó jó színvonalat abban a stílusban, amit talán a legjobban szeretek.

Az év visszatérői: Fall Out Boy
Régen nagy kedvenceim voltak, aztán valahogy kinőttem őket. Viszont a legújabb album és a hatalmas történetté összeálló videóklippek valahogy visszacsalogattak a rajongók közé. Idén még koncertjükön is voltam, hála annak, hogy kis hazánkba látogattak. Egy 7-8 éves álom teljesült!

Az év videója: Felix Cartal feat. Ofelia: New Scene
Nagyon az év végén érkezett, és igazából nem is tudom, mi fogott meg benne igazán... A zene is jó, de a videó az, amit nagyon megszerettem.

A legjobb filmzene 2013-ban: Of Monsters and Men: Dirty Paws

A Walter Mitty titkos élete című film zenéje. Van ebben valami, amitől úgy útnak indulnék felfedezni a világot...

Végül pedig:

A 2013-mas év szendvicse: McTipszmiksz

Ezt már tényleg nem magyarázom túl...

Ennyi volt nagyjából 2013. Jövőre ugyanitt?