Az előző könyvem hatalmas élményén felbuzdulva, gondoltam, még egyet elolvasok ebben az évben, hátha hasonlóan jó élmény után tudom majd belevetni magam a vizsgaidőszakból visszamaradt dolgokba. Hát csalódnom kellett... Most egy szokatlanul rövid bejegyzés következik tőlem, mert nem nagyon van miről beszélnem...
Cecelia Aherntől eddig egy könyvet olvastam, a Talált tárgyak országát, ami nagyon a szívemhez nőtt és valami hasonló élményre számítottam ettől a kötettől is, amit nem kaptam meg.
Ahogy a képen is láthatjuk, a 120 oldalnyi tartalom csodás borító alá van csomagolva, ami egy pillanatra szerintem mindenki tekintetét megfogja. Odabent 2 novellát találhatunk, amik azonban tartalmilag nem adnak túl sokat hozzá... Ezt jól mutatja szerintem, hogy egyetlen idézettel sem fogok jönni, mivel semmi olyat nem találtam, amit érdemesnek tartottam volna kimásolni.
Az első történet lányról és a nagymamámról szól. Az idősebb hölgy régóta vak, sosem lép ki a házából, ahol pedig letakarva tartja a tükröket és unokájának is megtiltja, hogy akár egybe is belenézzen, amit ő meg is tart egészen az esküvőjéig. Akkor azonban egy gonosz lány berántja a tükörbe és ott tartja, a világban pedig átveszi a helyét. Iszonyatosan gyerekes kezdés, azt hittem, hogy sokkal fiatalabbaknak fog szólni, mint később szólt,; elég sablonos történet; iszonyatosan gagyi és semmilyen befejezés. Kár volt erre pazarolni a papírt!
A második történet egy lehelletnyivel jobban tetszett, de még arra sem mondanám, hogy megfogott volna. Egy fickó, miután hatalmas traumán megy át, feltalál véletlenül egy gépet, aminek segítségével módosítani lehet az emberek memóriáját, illetve új emlékeket lehet adni a régiekhez. Az emberek sorra járnak az öreghez, hogy fizessenek a gép használatáért, az új emlékekért. A történetbe bekapcsolódik egy furcsa, hajléktalannak tűnő lány is. A két ember között kötelék alakul ki, ám sosem válnak bizalmasokká, ami a végkifejletben is meglátszik. Ennek a sztorinak van némi mögöttes tartalma a férfi igazi céljaival kapcsolatban, ami a lány szájából olyan 3-4 mondat formájában el is hangzik, de a történet többi része ugyancsak sablonos és semmiről se szól igazán.
Hát ennyi volt a közös történetem ezzel a könyvvel. Rövid és tartalmatlan találkozás. Kiábrándító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése