Verses meseregény a Maszat-hegyen túlról

Ennek a könyvnek teljes tudatlanságban vágtam neki. Annyit tudtam, hogy jó, hiszen olvastam már korábban a Bögre azúrt és ha nem csal az emlékezetem, akkor egyszer a Szívdesszertet is, de azt majd úgyis elolvasom még egyszer. Szóval voltak bennem vastagon meghúzott kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy ez a könyv mennyire szól gyerekeknek? Mennyire élvezheti egy "felnőtt" (vagyis jelen esetben én, aki még csak így macskakörömben az)? Mennyire lesz egybefüggő a szöveg? Mennyire nyújt majd verses élményt? Mert ugye a verseknek van egy egyedi hangulata, ami a ritmusból fakad. Meg úgy egyáltalán, mennyiben fog ez hasonlítani a Bögre azúrra? Sok-sok kérdés, amire mind van válasz.

Szóval adott egy Muhi Andis nevű kisfiú (baljós név, ilyenekkel eddig csak rossz tapasztalataink voltak...) és az óvodás kori legjobb barátja, Maszat Janka. A kislány egy Maszat-hegy nevű helyről származik, ahol a fürdés nem tartozik éppen a mindennapi szokások közé. Itt a társadalom által elvárt dolog, hogy az emberek koszosak legyenek, és arra néznek furán, aki tiszta.
A két gyerek barátsága megszakad, amikor iskolába kerülnek, ám Andris egy nap levelet kap Jankától, melyben a lány arra kéri, hogy látogassa meg őt, és megírja a címet. A fiú nem gondolkodik túl sokat, hanem egyből útra kel! Ezzel pedig megkezdődik a kaland! :D Meg hát persze Jankát közben, úgy mellékesen el is rabolják, hogy jó izgis legyen a történet...

A történet maga egybefüggő, verses regény. Bár vannak benne kiemelhető részek, amikor a szerző 1-1 szereplőt mutat be. Ezek a kis bemutatások közül a következő a kedvencem (mint hivatalos kalózmániásnak):

Pali kalóz

Túl a Maszat-hegyen, hol víz nincs,
s megárthat egy kicsinyke dózis,
ott élt a híres Paca cár,
s ott élt a jó Pali kalóz is.

Pali kalóz, Pali kalóz,
széllel szembe sose hajózz!
Vigyázz, magasra csap az ár!
Árboc törik, vitorla reccsen,
csíkos trikódra tinta freccsen,
bekebelez a Paca cár!

Jöhet az ár, árboc recseghet,
trikómra tinta is frecseghet,
hiába minden hacacáré,
mégsem leszek a Paca cáré!

A sztori egyébként nagyon szórakoztató. Jó, persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy magamat éreztem célközönségnek, viszont egy felnőttnek is képes kikapcsolódást nyújtani. Igen, ez az a könyv, amit majd fel fogok olvasni a gyerekeimnek, miközben a kandallóban csendesen ég a Lassie!!!

És annak ellenére, hogy teljesen más hangnemet ütött meg ebben a kötetben, mint az előzőben, ebben is abszolút benne van Varró Dani. Nem mondhatjuk, hogy kifordult volna önmagából, hogy nem lehet ráismerni a stílusára, vagy hogy csalódás lenne az elvártakhoz képest.

Ez egy nagyon jó gyerekkönyv, amit én csak ajánlani tudok!