Úgy érzem ugyanis, hogy tartozom ennyivel ennek a történek azok után, hogy a könyvet annyira lehúztam (a bejegyzés >>itt<< olvashat). Mert ez egy jó történet, kifejezetten jó alapötlettel, sok apró színesítő elemmel, és rengeteg tartalommal.
Az indiai származású Pi hajótörést szenved a családjával a Csendes óceánon. Pi az egyetlen túlélő. Nem elég családja elvesztésének sokkja, de hirtelen egy mentőcsónakban találja magát egy törött lábú zebrával, egy pofátlan hiénával, egy szomorú orangutánnal és egy kifejlett bengáli tigrissel. Fél év története.
Nos, igen, az valóban igaz, hogy a könyvről továbbra sem vagyok jó véleménnyel, de rövidebb formában sokkal emészthetőbb volt a dolog. A filmben kijöttek azok a mély értelmű dolgok, amikre a könyv olvasása közben nem voltam képes odafigyelni, annyira idegesített. A képi világ csodája pedig még az erősen pocsék mozis verzión is átütött. Hát mit mondjak még? Nézze meg mindenki!
Richard Parker játéka pedig valami fenomenális. Oscart érdemelt volna ezért!
Ennyi lenne a történet...
