2012 legjei

Tavaly nem csináltam ilyen listázást, de gondoltam, most azért nem ártana.  Áttekintettem hát, hogy mit olvastam idén, aztán összeállítottam abból a listán. Ez persze teljesen szubjektív, mindenki rám cáfolhat a saját véleményével, amikor csak kedve van :)

Az év legjobb könyvei, avagy a TOP10:

10. Amy Tan: A Mennyei örömök klubja
 Hagyománytisztelő kínai anyák Amerikában, amerikai szellemiségű, de kínai származású lányaikkal. Nagyon finoman érzékeltetve a két kultúra közötti ellentéteket, családon belül és ismerősök között is. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek az ázsiai kultúrák.

9. Esze Dóra: Alex és Alex a Föld körül 
Alex és Alex(andra) ikertestvérek, a kötet pedig novellákat tartalmaz. Nem, a két ténynek nincs köze egymáshoz. Minden novella egy-egy földrajzi helyzet köthető és minden történet egy-egy érzésről szól. Valami elképesztően jó hangulata van a kötetnek, csak ajánlani tudom!

8. Hidasi Judit: Április út
 Kovács Vera 15 évesen találkozik élete szerelmével, aztán hirtelen minden elromlik, de nagyon, komoly tragédia éri. Tizenöt évvel később, amikor még mindig a régi trauma markában szenved, egyedül, magányosan, egy pocsék állásban, hirtelen visszatér az életébe Ő. Egy zseniális humorú könyv.

7. Szabó Magda: Abigél 
 Az elmúlt évben és tavaly is olvastam több könyvet Szabó Magdától, de azt kell mondanom, ez a csúcs. Gina egy hányattatott sorsú lány, aki leánynevelőbe kerül, hogy az apja ellenlábasai ne találhassanak rá. Ott pedig Abigél oltalmazó keze óvja őt. No de ki az az Abigél valójában?

6. Philip K. Dick: VALIS
PKD sok könyvet írt, sokat olvastam, ez pedig a legfurább közülük, mégis az egyik legjobb. Egy drogos elme vallomása a világról és Istenről. Kevin macskája mindent visz. Isten létéről pedig egyetlen más könyvön sem filozofáltam ennyit.

5. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! 
Meg kell mondanom, sokáig tartottam Wass Albertől és féltem, hogy az ő művei túlságos, már-már fojtogató nemzettudatot fognak  közvetíteni. Hát nem így lett. Ez csak egy történet egy férfiról, akinek elvették mindenét, még a hazáját is, amiért harcolt. Elképesztően megható regény.

4. Bud Spencer: Különben dühbe jövök 
Azt hiszem, Bud Spencert nem kell bemutatnom senkinek! Ez a könyv az egyik legérdekesebb, leglenyűgözőbb önéletrajz, amit valaha olvastam. Azoknak is megéri, akik nem a rajongói! Nagyon sokat lehet belőle tanulni a szerencséről, a kitartásról, a világról.

3. Doris Lessing: A fű dalol 
Afrika vadregényes tája, egy gyilkosság és rengeteg furcsa emberi kapcsolat. Egy összetört pohár a borítón. A kérdés csak az indíték. Megrázó, de nagyon jó.

2. Bernhard Schlink: A felolvasó 
A könyvből készült filmet még nem láttam, lehet, hogy pótolnom kellene. Ez egy borzalmas regény. Ocsmány és erkölcsileg undorító. Kitép az emberből egy darabot. És örökre nyomot hagy. A fiatal nő, akinek viszonya van egy kiskorú fiúval. Egy idősödő nő, akinek az egykori szerető és a világ előtt kell megfelelni háborús bűneire. Fájdalom

1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Ha egyetlen szót kéne mondanom erről a könyvről, azt mondanám: barátság. Mert ebben benne van minden. Iszonyatosan sokat tanultam belőle. Megérte elolvasni.

Az év sorozata:
Leiner Laura: Szent Johanna gimi
Ennek a sorozatnak még csupán az első hat kötetét olvastam, de azt hiszem,  de mindet szerettem, szóval itt a helye. Egy kicsit mindannyiunkról szól, akik voltunk tinik. Sok-sok emlék, sok-sok nevetés, sok-sok sírás. Az egyik legjobb a kortárs tiniirodalomból, ha nem a legjobb. Mármint világ szinten.
 
Az év szakirodalma:
Vásárhelyi Mária: Csalóka emlékezet
Mi magyarok nagyon furcsa viszonyban vagyunk a történelmünkkel. És amíg nem születik több ilyen mű és nem mondják a tényeket az emberek arcába és nem lesznek olyan emberek, akik lépnek a változásért, addig minden így is fog maradni. Érdekes, lelombozó, kegyetlen igazság.

Jövőre ugyanitt ugyanekkor?

Napi érdekesség

Tudtad-e?

Az eredeti "weblog" kifejezés a "web" és "log" (napló) szavak összetételéből keletkezett, ebből rövidült a mára bevetté vált blog alak.

Bookline elemzése II.

Bookline elemzése

A Bookline – eredetileg csak könyves – webáruház nem könyvkiadóként kezdte működését, ilyen tevékenységekbe csak 2012-ben fogott, indulása után 11 évvel. Üzemeltetője a Shopline-webáruház Nyrt., amely először csak fokozatosan bővítette az oldalon kapható termékek sorát, majd az egész struktúráját átalakította. Így ma a Bookline tulajdonképpen a Shopline részeként üzemel, a két weboldal bonyolult fúziójában. Elemzésem során a hangsúlyt a Bookline felépítésére kívánom helyezni.

Az áruház dinamikus weboldala megfelel a mai webes igényeknek. Ugyanakkor bizonyos tekintetben talán már túl modern. A sokféle tartalom és lehetőség között elsőre kicsit nehezen igazodunk el. A főoldalon nagyon sok információ jelenik meg egyszerre, a legtöbbhöz pedig illusztráció is tartozik, így első pillantásra elveszünk a képek tengerében.

A főoldal nagyon hosszú, a képen csak a felső része, kevesebb, mint fele látható. Így sokáig kell tekernünk, hogy az aljára jussunk. Ahogy a képen is látszik, a lap tetején elsőként mindjárt az oldal egyik akciójával találkozhatunk. Alatta a Bookline-logo található, amely az oldal minden részéről linkként vezet vissza a főoldalra.

Az oldal felső részének jobb oldaláról juthatunk el a webshop működéséhez szükséges információkhoz, vagyis: kapcsolatba léphetünk a vevőszolgálattal (mind személyes, mind telefonos, mind pedig online módon), értesülhetünk a megrendelések fizetési és szállítási módjáról (ennek nincs külön lapja, a link a súgóba vezet), valamint személyes átvételi lehetőségekről a Bookline boltok keretein belül, illetve tudakozódhatunk a törzsvásárlási program részleteiről. Itt található a Súgó is.

A Súgó működése: Az itt található információkat nagyon praktikus módon rendszerezték a szerkesztők. Minden lehetséges kérdéskörnek létrehoztak egy kis kategóriát, melyeket kategória címekkel kilistáztak, mi pedig a plusz-mínusz jelek segítségével nyithatjuk ki, illetve csukhatjuk őket az információ keresés során. Így a Súgó egyrészt könnyen átlátható, nem kell magunkat átverekedni a számunkra felesleges információkon is, illetve maga a lap sem olyan hosszú, hogy hosszú percekig tartson letekerni az aljára, így gyorsabban is tölt be.

Ezek alatt találjuk a bejelentkezési, regisztrálási, valamint a hírlevélre való feliratkozási lehetőséget. A webáruházban kizárólag regisztrált és bejelentkezett felhasználók vásárolhatnak, ám ezek nélkül is tehetünk termékeket a kosarunkba, melynek tartalmát a fent említett lehetőségek alatt tudjuk megtekinteni. A Bookline-on nem tapasztalható az a gyakori hiba (mint például az Alexandra.hu weboldal esetében), hogy bejelentkezés után elveszik a kosarunk azon tartalma, melyet offline módon válogattunk ki. A weboldal kijelentkezés után is megőrzi az ide helyezett könyveket, és a következő bejelentkezés során figyelmeztet, hogy megkezdett, de be nem fejezett vásárlásaink vannak. A kosár címkéjén megjelenítésre kerül a benne tárolt termékek száma és összértéke.

A Shopline általános hírlevelére regisztráció nélkül is feliratkozhatunk a nevünk és e-mail címünk megadásával. Ám ha bejelentkezve tesszük ezt meg, személyre szabhatjuk a hírlevél tartalmát. A heti hírlevélen belül a következő témákat igényelhetjük: Könyv, Zene, Film, Idegen nyelvű, Játék, Drogéria, Műszaki, Gourmet, Otthon. Ezen kívül feliratkozhatunk négy tematikus hírlevélre: Bookline, Kidline, Homline és Antikvár. Valamint lehetőség van a Liners (a Shopline közösségi vásárlói oldala) hírlevelét is igényelni. Ezeket a lehetőségeket egy kis, dekoratív kapcsoló segítségével bármikor ki-be kapcsolhatjuk.

A kosár megnyitása egyébként nem új lap betöltésével történik, hanem egy felugró ablakkal, így kosárba pakolás, vagy a kosár ellenőrzése után is zavartalanul folytathatjuk a vásárlást. A kosárba új lapon elég a vásárlás véglegesítése során belépni. A kosár felugró ablakában lehetőségünk van érvényesíteni a kedvezményes kuponkódunkat, ha rendelkezünk ilyennel. A Bookline általában névnapokra, karácsonyra és különböző akciók keretében ajándékoz a felhasználóknak ilyen kódot. A felugró ablakban ezenkívül található még egy kis reklámfelület (jelen esetben MasterCard reklámmal, amely egyértelműen kapcsolódik a fizetéshez), amely azért is érdekes, mert a Bookline oldalán a saját reklámokon kívül nagyon kevés az ilyen jellegű tartalom.

A Bookline-logó alatt a keresési sáv található, amely már a szöveg gépelése során is kínál számunkra találatokat. Itt mindössze a keresés tágabb kategóriáját tudjuk beállítani, vagyis kereshetünk az egész Shopline-on, vagy leszűkíthetjük a keresést a Bookline-ra, új vagy antikvár könyvekre, ebook-okra, idegen nyelvű dokumentumokra, illetve zenékre vagy filmekre. Illetve bármilyen keresési intervallum beállítása után beállíthatjuk plusz keresési feltételnek, hogy antikvár könyvek között is keressen, vagy csak 3 órán belül kiszállítható termékeket mutasson.

Az oldalon, a gyorskeresési sáv mellett, található részletes keresési lehetőség is. Itt elsődlegesen cím alapján kereshetünk, de adhatunk meg különböző kiadási adatokat (kiadó, ISBN szám, kiadási év és ár intervalluma) is. Beállíthatjuk: melyik kategóriában kívánunk keresni, elfogadjuk-e az általunk beírt keresőszóhoz hasonló találatokat, érdekelnek-e minket antikvár és/vagy előjegyezhető könyvek, illetve 3 órán belül kiszállítható könyveket szeretnénk-e rendelni.

A weboldal elrendezését tekintve a menü, csak a fent említett lehetőségek után található. A Bookline szempontjából a két soros menüből csupán a felső sor bal oldala és az alsó sor jobb oldala releváns, a többi menüpont mind a Shopline más területeire vezet (a Shopline főoldalára kettő is). Amíg az alsó sorban csupán egyszerű linkek vannak, addig a felső sor elemei alatt legördülő menüelemek találhatóak.

Az oldalon bármerre menjünk is, a menü és az afölötti rész nem változik meg és nem tűnik el. Ilyen a főoldal baloldalán található könyv-kategória lista is, amely csak akkor nem jelenik meg, ha egy konkrét könyv adatlapját nézzük, hiszen akkor értelemszerűen nincs szükség rá.

Annak ellenére, hogy van külön menü az eKönyvek számára, a Könyveken belül is találhatunk egy menüpontot eBook névvel, amelyre kattintva listázza az eKönyv menü egyébként legördülő tartalmát. EKönyv olvasót pedig a Könyv, az eKönyv és az Idegen nyelvű menüpontok alatt is tudunk találni és rendelni.

Hasonló érdekesség, hogy az ajándékutalványokat a készítők nem tudtak igazán egyik főbb menüpont alá sem besorolni, sajátot pedig nem készítettek neki, így lehetséges, hogy elérhetjük a Könyv, az Antikvár, az Idegen nyelvű és a Zene kategórián belül is, ellenben a Filmeken és az eKönyveken belül nem.

A menü második sorának jobb oldalán találhatunk egy linket Ajándék névvel, ez a Bookline egyik új szolgáltatását takarja, aminek keretein belül az oldalról rendelt termékeket kiszállítják ajándékként is. Négyféle vidám ajándékkártya közül választhatunk, melyiket és milyen szöveggel kérjük mellékelni. A rendelést kizárólag átutalással fizethetjük.

Ehhez segítségünkre lehet a Kívánságlista, amit szintén a menü ezen részén érhetünk el. De mi is ez pontosan? Az oldal a kosáron kívül is ad lehetőséget a megvásárolni kívánt termékek gyűjtésére. Erre a listára feltehetjük azokat a könyveket, amiket később szeretnék csak birtokolni, illetve amiket valamelyik rokonunktól, ismerősünktől szeretnénk megkapni. Van lehetőség ugyanis, hogy ezen a felületen keresztül rákeressünk más felhasználók kívánságlistájára. Így ha én felveszek ide egy könyvet, mindenki, aki tudja a felhasználónevemet, megtekintheti ezt.

A főoldal közepén csaknem egész képernyőt betöltő felület található, ahol folyamatosan váltakozó képpel reklámozzák az oldal aktuális akcióit és új ajánlatait. Ezek között mi magunk is tudunk előre-hátra lépegetni.

Majd különböző listák következnek, melyekből a rendszer találomra emel ki 4-4 könyvet a főoldalra, és ad lehetőséget a teljes lista megtekintéséhez. Sorban: egyedi személyes ajánlat, sikerlista (ezen belül különválasztva az előjegyzési sikerlista), majd pedig az újdonságok listája (itt külön a várható megjelenések). Ezt követik az aktuális akciók, melyeknek a nevén kívül a lejárati dátumát és a kedvezmény intervallumát jelenítni meg a rendszer. Az akciós könyveket ömlesztve megtalálhatjuk a felső menüsorban az Outlet menüpont alatt is. Ezt követően újabb, nagy képes akció-reklámok jönnek, végül pedig a Bookline néhány extra szolgáltatását, és a Shopline különböző alrészeinek hirdetését lapozgathatjuk.

A főoldalt újabb információs linkek zárják: a bookline külföldi oldalainak elérhetősége, befektetési és adatvédelmi információk, általános szerződési feltételek, médiaajánlat, partnerprogram, karrierlehetőség, partnerek, súgó, kapcsolat.

Ahogy korábban már említettem, a főoldalon rengeteg információ jelenik meg egyszerre. Ám ennek egyik legnagyobb oka az ismétlés. A törzsvásárlói program információit megjelenítő oldalra összesen öt lehetőségen keresztül tudok eljutni a főoldalról, bejelentkezés után ez a szám hétre nő. Ugyanez igaz például a Kortárs mesék hete elnevezésű akcióra, amelyet szintén négy reklámfelületen keresztül tudok elérni.

De mit láthatunk, ha egy termék, egy könyv adatlapját nézzük?

Első szembeötlő érdekesség, hogy a termékek oldalain a menü és a hozzá tartozó fix linkek felett megjelenik egy mozgó reklámfelület, amely korábban, az oldal más lapjait vizsgálva nem volt jelen.

Amint másodikként meg kell állapítanunk, hogy egy-egy adatlapon majdnem olyan hosszú időbe telik az oldal aljára tekerni, mint a főoldalon. A könyv borítóján, leírásán, vevők általi értékelésén, kiadási adatain, árán és szállítási feltételein kívül megtekinthetjük itt, hogy mit vásároltak még azok, akik az általunk megtekintett könyvet már megvették, illetve a könyv kategóriája toplistáját. A következő listában pedig láthatjuk, hogy milyen könyveket tekintettünk meg korábban, illetve kereshetünk még több könyvet az adott írótól.

A lap alján lehetőségünk van visszajelzéseket írni a könyvvel kapcsolatban. Az első fül alatt a hasznosabb kritikákat (szöveges és csillagozásos értékelések egyaránt) láthatjuk, ezekkel kapcsolatban szavazhatunk is, hogy mi annak ítéljük-e őket vagy sem. Illetve mi magunk is küldhetünk be kritikát. A második fül alatt beszélgetést kezdeményezhetünk a könyvvel kapcsolatban. A harmadik alatt pedig jelezhetjük az oldal szerkesztőinek, ha bármilyen hibát találtunk a könyv adatlapján.

Az adatlapokon nem csak a hozzászólások írásában jelennek meg a web 2.0-ás funkciók, hanem a különböző közösségi oldalakkal való összekapcsolásban is. A lapot egyetlen kattintással oszthatjuk meg Facebookon, a Google+-on vagy éppen Twitteren, de lehetőségünk van e-mailben elküldeni vagy kinyomtatni is.

A rendszer ezt leszámítva is össze van kötve a különböző közösségi oldalakkal. Rendelés lezárása során például megoszthatjuk a kosarunk tartalmát iWiW-en és/vagy Facebookon.

A Bookline különböző alrészeit (eKönyv, Antikvár, Idegen nyelvű, Zene, Film) megnyitva a főoldal tartalom-specifikus másával találkozhatunk, vagyis az oldalsó kategória lista, a különböző ajánlatok és az akciók mind az adott alrész termékeihez kapcsolódnak.

 Az alrészek közül a legérdekesebb talán az Antikvár, mivel ezt a területet a Bookline nem egyedül üzemelteti, hanem az ország számos antikváriumával együttműködve. Az árakat a különböző boltok saját díjszabásaik és az adott könyv állapotának függvényében határozzák meg, így lehetséges, hogy egy regény ugyanazon kiadásából különböző árakon is találhatunk fent példányokat. Az ilyen különbségek áthidalása miatt, amíg az új könyvek között egy könyv egy kiadásához tartozik egy adatlap, addig az antikvár részlegben minden egyes könyvnek külön adatlapja van. Az itteni adatlapok csupán a szállító antikvárium adataival bővebbek, mint az új könyvek lapjai, ezt egyébként már a kereső találati listája is megjeleníti, ahogy a képen is látszik. Az antikváriumoknak nincs külön adatlapjuk, egy-egy adott könyvnél a szállító nevére kattintva, felugró ablakban láthatjuk a címét és esetlegesen egyéb elérhetőségeit.

Az oldal színvilága letisztult, egyedi és könnyen azonosítható. A háttér fehér, a betűk többsége pedig fekete vagy sötétszürke, így a szövegek könnyen olvashatóak. A weboldal egyik uralkodó színe még a zöld egyik árnyalata, amely olyan sok helyen jelenik meg (többek között a logóban is), hogy valamilyen szinten az oldal azonosítójává vált. Ez a szín a teljes Shopline-ra jellemző, kivéve a Kidline-t (a gyerekrészleget), ahol a világoskék a domináns.

A weboldalon nincs lehetőség a nyelv átállítására, de két külföldi verzió is elérhető, bookline.sk (szlovákiaiak számára) és bookline.ro (romániaiak számára) url címeken. Ezek a verziók viszont egyértelműen határon túli magyarok számára készültek, hiszen a különbség mindössze az árak pénznemében, a szállítási és fizetési feltételekben van, a nyelv mindenhol magyar. Így tehát elmondhatjuk, hogy bár a weboldalon szép számban találhatóak idegen nyelvű könyvek, az oldal pedig külföldi országokba is vállalja a szállítást, mégis elsődleges céljának a magyar ajkú közösség kiszolgálását tekinti.

Írta: Jávorka Brigitta

Az internet dinamikus tartalomszolgáltatási lehetőségei

Soundcloud:
Archive.org Képek:

Picasa képek:

Harmadjára is

No, csak eljött a harmadik párbaj ideje is, amin a következő listával szándékozom indulni. Jól látjátok, mind a Nagy Könyv listájáról való. Csak végig érek ezen is egyszer... :)

A.
1. Gabriel García Márquez: Száz év magány
2. Jaroslav Hašek: Švejk
3. Wass Albert: A funtineli boszorkány
4. Jókai Mór: Az arany ember
5. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
6. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
7. Vámos Miklós: Apák könyve
8. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
9. Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
10. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

B.
1. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
2. Joseph Heller: A 22-es csapdája
3. Alexandre Dumas: A három testőr
4. Victor Hugo: A nyomorultak
5. Charlotte Brontë: Jane Eyre
6. Kertész Imre: Sorstalanság
7. Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
8. Móricz Zsigmond: Árvácska
9. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
10. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Bővebb infó a párbajról >>ITT<<

Szerény kis könyvtáram

Valahányszor azt mondom valakinek, hogy nem férek el a szobámban a könyvektől, valahol tudom, hogy ő nem érzi át ennek a mondatnak a pontos jelentését. Vannak, akik ennek hangot is adnak, azt mondják, csinálj már néhány fotót, annyit beszélsz róla, látni akarom. Hát csináltam. Mielőtt megmutatnám őket, szeretném leszögezni, hogy a képen a szobámban található valamennyi könyv szerepel, ám ezek nem tartoznak mind az én tulajdonomba. A képeken elvétve találhatóak olyan könyvek (kb. 10 kötet), amelyek valamelyik barátomtól látogattak hozzám egy hosszabb nyaralásra. (Napi jó tanács: na adjatok nekem kölcsön semmit se!) Illetve körülbelül olyan 20 könyv tartózkodik a szobában, amelyek valamelyik baranyai könyvtár (csak 3ból szokásom kölcsönözni) állományának részei. Egy nagyobb könyves szekrény van, ahol másfél polc a családi kincstárat gazdagítja. Mindezeket leszámítva a többi könyv, képregény, szótár, stb. mind kizárólag az én tulajdonomat képezi.

Egy személyes megjegyzés: a képek életem bizonyos részeit is megörökítették, mint pl.: igen, olyan lepedővel alszom, aminek a szélébe gumi van varrva, így nem lehet lerúgni az ágyról. Rossz alvó vagyok, sokat forgolódok, múmiát csinálok magamból, ezvan. Illetve igen, van Please don't stop the music felíratú pólóm. És igen, nekem még van videóm!!! Meg ja, nem ártana egy portalanítás...

Kezdeném a legfrissebb szerzeményekkel, avagy a Rukkola-termés! Egy ideje már nem ültem ebben a székben... ja és itt egyébként három stócban vannak a könyvek, ez nem tudom, mennyire látszik.

A rukkolára felpakolt, elvihető könyveim az íróasztal alatt várnak sorsukra. Ki dobozban, ki mellette.

A szekrény, amit fentebb említettem, itt a felső sor (Lőrincz L. László könyvek 2 sorban) és az alsó fele (Fable könyvek) a családi kassza része.

A másik "hivatalos" könyves szekrény, kedvenc könyveim nagy része itt található.

Megcsonkított képregénygyűjteményem, plusz ami éppen előtte hevert most szépen sorba rendezve.

Az előbb látott polc hátsó része átmenetileg raktárként üzemel.

Az ágyam mellett átmenetileg eluralkodott a káosz.

A dokk. A kiolvasott könyvtári könyvek a nyomtatón várják, hogy hazatérhessenek.

Az összes képet megcsináltam, amikor ráébredtem, hogy az íróasztalomon is találok még elrejtve vagy 20 könyvet, szóval azokat külön fotóztam le, inkább az íróasztal nélkül...

Az egy négyzeméterre jutó könyvek száma? Sok.

Tigris van a csónakomban

Mielőtt bármit is mondanék erről a könyvről, szeretnék megemlékezni egy másik fontos eseményről, ami egy tigrishez kapcsolódik, ám ez a filmművészet egy ékes darabja. Fogadjátok szeretettel a következő videót:

"Az első csoda hatol a legmélyebbre, a többi aztán beleilleszkedik az első keltette nyomba."

Hát akkor most át is térnék Yann Martel Pi élete című regényére, ami a párbaj során számomra az utolsó kötet, vagyis ezennel be is fejeztem a megpróbáltatások hosszú sorát.

Adott egy Piscine Moliter Patel nevű indiai fiú, aki nevét egy francia uszodáról kapta. Kapcsolata tehát a vízzel már eredendően meghatározott. Kapcsolata a nevével pedig elég érdekes. Gyerekkora nagy részére rányomja a bélyegét, hogy Pisisnek becézik az iskolában... Ennek kikerülése végett választja magának a 3,14 nevet.

"Nem tudtam volna elviselni, hogy egy újabb francia anyanyelvű bruhaházni kezdjen a nevem hallatán, ezért amikor a férfi a vonal másik végén megkérdezte, azt feleltem: vagyok, aki vagyok. Fél óra múlva megérkezett két pizza „Vadiok Akivadiok” névre."

De nem csak a furcsa név az, amivel Pi kilóg a tömegből. Életének meghatározó momentuma a vallással szembeni viszonya. Pi ugyanis keresi Istent, de Őt nem egy, hanem egyszerre több vallásban találja meg. Mások számára pedig teljesen elfogadhatatlan, hogy vallhatja magát a fiú egyszerre több vallás képviselőjének, és hogyan gyakorolhatja őket párhuzamosan.
A harmadik fontos momentum a fiatal Pi életében az állatkert. Mivel az apja az igazgató, a család itt él, a Patel fiúk pedig itt nevelkednek. Egészen addig, amíg az országban uralkodó indiai viszonyok úgy nem alakulnak, hogy a szülők a Kanadába költözés mellett döntenek.

"A jegypénztár mögött apa vörös festékkel felpingálta a falra: TUDJA, MELYIK A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT AZ ÁLLATKERTBEN? Nyíl mutatott egy keskeny függöny felé. Annyi lelkes, kíváncsi kéz húzta el a függönyt, hogy rendszeresen ki kellett cserélnünk. A függöny mögött egy tükör állt."

A költözés sok következménnyel jár. Nem csak az előre betervezett csomagolás, utazás és az állatok körüli sürgés-forgás vár a családra, hanem egy tragikus baleset is, mely után Pi egy kis mentőcsónakban találja magát egyedüli emberként egy sérült zebrával, egy orangutánnal, egy hiénával és egy bengáli tigrissel. A különös útitársak közül pedig a tigris lesz az, kivel Pi megosztani kényszerül a mindennapjait, közel fél éven keresztül.

"Minden élőlényben van némi eszelősség, ami furcsa, néha megmagyarázhatatlan viselkedésre ösztönzi. Ez az eszelősség néha a megmentője is lehet, része az alkalmazkodási képességnek. Enélkül egyetlen állatfaj sem maradna életben."

Őszinte leszek: nekem nagyon nem tetszett a regény. És igazából nem tudom megmagyarázni, miért nem. Az elejétől kezdve idegesített, terjengős, túlírt, tele felesleges szócsépléssel. Pedig én általában jól bírom a hosszú leírásokat, érdekelnek az állatok, érdekel a vallás, zseniálisnak tartom a regény alapötletét. És mégsem tetszik, mégis idegesít, a legérdekesebb részek is idegesítenek.

Azt sem sikerült eldöntenem, hogy ki is képezi a könyv igazi célközönségét. Maga a kiadás - legalábbis az a példány, amihez hozzájutottam - tele van nagy, színes képekkel. Gyerekkönyv benyomását kelti. Ismeretlenül lehet, hogy meg is venném a gyerekemnek. Ugyanakkor az egész stílusa, maga a történet és bizonyos részletesen ecsetelt jelenteket egyáltalán nem gyerekeknek valók. Szóval szerintem bőven elég, ha ezeket a csodás illusztrációkat csak mi felnőttek csodáljuk. Adok is egy linket, ahol sok elérhető közülük: >>Itt<<

Hát, nekem ennyi volt Pi élete. Hamarosan lesz belőle egy film, amit nagy érdeklődés előz meg. Szerintem meg fogom nézni. Talán úgy tálalja a zseniális alapötletet, hogy én is élvezni tudjam.

Szerencsétlen kínai nők klubja

"Anyád benne van a csontjaidban!"

A következő párbajkönyvem elolvasásán sokat gondolkodtam. Na jó, őszinte leszek, így a vége felé már minden könyvemről eszembe jutott, hogy ezt bizony cserélni kellene, de aztán mégsem tettem meg. Maradt ez és kaptam egy nagy élményt.

Nem olvastam még Amy Tantól semmit, de ahogy hallottam, hogy ő "specialitása" tipikusan az a téma, amit ez a könyv is képvisel: Kínából bevándorolt nők, akiknek a hagyományai az amerikai kultúrával ütköznek. Ez a könyv négy nőről és négy leányról szól, négy családról. A négy kínai hölgy Amerikában is a hagyományokat követve él, hiszen olyan szilárd neveltetésben részesültek, hogy ez lényük részévé vált. Lányaik viszont a lehetőségek országában nőttek fel, az ő kultúrájuk már nagyon más, de nem is amerikai igazán, valami furcsa keverék.

"…ha kínai vagy, akkor Kínát soha nem tudod kitörölni a szívedből."

Megmondom őszintén, hogy kicsit másra számítottam. Először is azt hittem, hogy a címben szereplő Mennyei örömök klubja majd kerettörténetként szolgál, de igazán csak egy alap gondolatot tükröz. Mert mi is ez a klub? Talán az egészet ezzel kellett volna kezdenem. A fent említett négy nő, az USÁba való megérkezése után alapítja, a cél pedig: nevetni és boldognak lenni, barátnak és társnak, támasznak lenni. Mindannyian olyan borzalmas dolgokat éltek meg, mint férjek és gyerekek elveszítése, háború, szegénység, depresszió. Látszatra talán nem köti őket össze más, mint a mahjong, hiszen folyamatosan vitáznak és versengenek egymással (kinek a főztje jobb? kinek a gyereke tehetségesebb?), ám mikor egyikük életét veszíti, apró jelekkel ugyan, de kiderül, hogy mégiscsak léteznek azok a bizonyos barátságok.

"A test fájdalma semmi. A fájdalmat el kell feledni. Mert néha ez az egyetlen módja annak, hogy emlékezz arra, amit a csontjaid rejtenek. Le kell hántanod a bőrödet, anyád bőrét és az ő anyjáét. Amíg már semmi sem marad. Se sebhely, se bőr, se test."

A kötet összesen tizenhat történetet tartalmaz. 2-2-öt minden női szereplőtől. Illetve Jing-mei Woo, akinek édesanyjának halálával az egész regény elindul, maga járja végig az utat a nő helyett, aki a világra hozta. Ahogy fentebb már említettem, a négy anyával sok minden történt életük során, de a lányaik élete sem rózsaszín cukorálom, az ő útjaikat is tragédiák és tönkre ment házasságok kövezik, és akkor még ne feledkezzünk meg anyáik sorsáról, melyet a csontjaikban hordoznak.

"Egyszer feláldoztam az életemet, hogy betartsam a szüleim ígéretét. Ez semmit nem mond neked, mert nekem az ígéretek semmit sem jelentenek. Egy lány megígérheti, hogy eljön vacsorára, de ha fáj a feje, ha dugóba kerül, ha nézni akarja a kedvenc filmjét a tévében, már nincs többé ígéret."

Annyi mondanivaló van ebben a könyvben, hogy igazából nem is vagyok benne biztos, hogy mindent feldolgoztam. Hogy is tudnám felfogni például, mit is jelent valójában a háború, amikor sosem éltem át? És pláne mit jelent a háború egy keleti kultúrával rendelkező embernek, amikor ők alapjaiban látják másképpen a dolgokat? Hogyan is érthetném meg minden nehézség alapját, amit egy családon belül és a kínai és az amerikai kultúra ütközése jelent, amikor én magam egy harmadik kultúrából származom? És mégis annyi mindent tudott mondani nekem ez a könyv: szeretetről, családról, elfogadásról, megértésről, kitartásról, az életről.

Ebben a könyvben benne van a Kelet, ahol a dolgok elkezdődnek, ahol a Nap felkel és ahol a szél támad...

"A repülőtéren, miután kezet ráztam mindenkivel, és búcsút intettem, arra gondolok, milyen sokféle módon válunk el másoktól életünk során."

Azok az áldott jó férfiak

Ismét egy cserekönyv érkezik, méghozzá a Burok című könyv helyett, amit egyik barátnőm most kezdett el olvasni, de az általa tapasztalt szenvedés nekem sem hozta meg a kedvem igazán. Szóval inkább passzolom és helyette előveszem ezt, a B listáról.

A Védett férfiakat még februárban olvastam, de azt hiszem, az eltelt idő csak javított a dolgokon, most valahogy tisztábban látom, mit is gondolok erről a könyvről. Akkor a Moly.hu-s értékelésembe azt írtam, nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Most már egyértelműen tudom, hogy nem volt nagy szám. De ezzel kapcsolatban szerintem velem van a gond. Robert Merletől már olvastam korábban, a Mesterségem a halált, amit nagyon szerettem, erre a témára viszont láthatóan nem vagyok fogékony. Ugyanis - itt az ideje bevallani - az 1984 ugyanúgy nem lett a szívem csücske, ahogy ez a regény sem. Nem tartom magam egy hülye gyereknek, pontosan értem, miről szólnak ezek az utópisztikus társadalomkritikák, valahogy mégsem jutnak el úgy hozzám, hogy érzelmileg meg tudjanak ragadni, és talán ezért nem tartom őket annyira zseniális műveknek, mint a közvélemény. No, dehát nem baj, mint tudjuk, nem baj az, ha nem vagyok mindenki.

"…ha az ember sokáig szabad volt, eltart egy ideig, amíg megszokja a szolgaságot."

A történet az 1980-as évek Amerikájában játszódik, amikor is a férfiakat egy furcsa vírus kezdi megtámadni. Olyan vírus, melybe szépen sorba belehalnak. Hamarosan pedig azt tapasztalhatjuk, hogy csak egy maroknyi maradt belőlük, akiket koncentrációs táborokhoz hasonló rezervátumokban, óvóhelyeken őriznek fegyveres nők, akik egyébként a világot is irányítják. Az alapötlet tehát érdekes, és valamilyen az események lefolyása is elég reálisnak tűnik. Ez a realitás főleg a politikai rendszerek alakulásában érezhető nagyon élesen, ami a regény során nagyon szépen nyomon követhető. Aztán valami mégis hibádzik...

"Különös politikai szemlélet. Sose az a fontos, amivel itthon gyűlik meg a bajunk, hanem ami a világ másik végében történik."

A főszereplő Ralph Martinelli professzor, akit a nők annak reményében (vagy csak azzal a címszóval?) tartanak fogva, hogy ő lesz az, aki majd megtalálja az ellenszert, mellyel lehetősége nyílik megmenteni férfitársait. Ezt leszámítva talán annyit érdemes tudni Martinelliről, hogy egy papucs, aki borzalmasan unszimpatikus. A molyos értékelésemben azt a kifejezést használtam rá, hogy ő "a nő" a történetben, és ez igaz is. Borzalmas, hogy mennyire tutyi-mutyi és köze nincsen a férfiasság igazi fogalmához, ezt a nők egyébként sorozatosan a szemére is vetik a regény során, hogy egyáltalán semmi kezdeményezőkészség nincs benne, hogy tulajdonképpen egy szerencsétlen balfácán. És ennek ellenére mégis ő az, akiért a történetben minden nő oda meg vissza van. Érthetetlen.

>>De nemcsak neki, hanem – őket idézem – az én „latin vonzerőmnek”.<<

Sajnos a történet többi szereplője is hasonló mértékben unszimpatikus számomra. A nők mind elvakult hívei valamilyen elvnek. Fanatikusok. Borzalmasak. Ráadásul ez a fanatizmus is elég árnyalt. A felszínen az összes nő férfigyűlölővé válik az új rendszerben, ugyanakkor viszont a könyv során egyre több és több nőről derül ki, hogy valójában nem így áll a hímnemű egyedekhez. Akkor kérdem én, mégis hogy lehet működőképes ez az új rendszer, amikor a rendszer tagjainak olyan 95%-a nem hisz a rendszer egyik alapelvében?

"A férfiakat nem gyűlölni kell, hanem átnevelni."

No de aki lélekben nem elvakult fanatikus híve a férfigyűlöletnek, az egy másik rendszernek az, amiben én szintén nem látok semmi vonzót, szóval maradjunk annyiban, hogy a könyvben kivétel nélkül mindenki tőlem élesen eltérő értékrenddel rendelkezik, így igazán nem is volt senki, akivel szimpatizálhattam volna a történet alatt.

"Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék." 

Megőrzés becserélve

Fodor Sándor Megőrizlek  című könyve B listás könyvem, de kénytelen vagyok becserélni. Nagyon közel van már a vége, de nem sikerült megbirkózni még csak a gondolatával sem annak, hogy el kell olvasnom a Jane Eyre-t. Ez talán azért van, mert fejben valahol az Üvöltő szelekkel pakolom egy kategóriába, amivel nagyon sokat szenvedtem eddig, mégse jutottam még a végére. Plusz a film sem tetszett annyira.

"Látod, ilyenek az emberek, hajlamosak arra, hogy félreértsenek, de hidd el, nem rosszak."

A történet 1970-ben játszódik, a főszereplője pedig egy Eszti nevű 18 éves lány. Ma talán már butácskának tűnhet, de akkoriban még más világ volt, nem volt tele koravén 14 évesekkel. Akkoriban talán a jó szó Esztire a naiv lett volna, meg persze az ártatlan és a tiszta. Ő egy olyan személyiség, aki mindig mindenkinek a legjobbat akarja. Mindig vidám és ezért megakad rajta az emberek szeme. Mit tesz a kisugárzás, mi? Csakhogy az emberekből nem mindig a legjobb véleményt váltja ki. A férfiakból persze többségében igen, de a nők irigykedve figyelik. Aztán egy idő után, ahogy ez lenni szokott, olyan pletykák kapnak szárnyra, melyek alapját mindössze 1-1 mosoly jelenti, Eszti pedig örökös kedvességével olyan bajokba sodorja magát, amiket csak akkor vesz észre, mikor már késő. Hiába minden, amikor már a saját apja is inkább a pletykáknak hisz, nem pedig a lányának...

"Mert jól jegyezd meg magadnak, ha eddig nem vetted volna észre: ítélkezni a legkönnyebb. És mindnyájunkban megvan a hajlam, hogy egykettőre kimondjuk a szentenciát – másokra. Tudod mi a nehéz? Igazságosnak lenni. Mert igazság is sokféle van."

Elég vegyes érzéseim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Először is tudni kell, hogy elég rövid és a stílusa is nagyon könnyed, olvasmányos. Szóval azt hiszem, az ember nem is veszi észre, milyen komoly témáról olvas, egészen addig, amíg el nem érkezik a regény végéhez, ami meglepő, sokkoló és szerintem egyáltalán nem várható, én legalábbis nem gondoltam, hogy a dolgok idáig fognak fajulni. Szóval nekem tetszett a könyv, a maga kis egyszerűségével, mert tulajdonképpen azt hiszem, hogy az "egyszerű" szó a legjobb rá. És ezzel is üt leginkább, azzal, hogy olyan egyszerű, mint az élet maga. És egyébként a maga finom módján még humoros is. Búcsúzóul két ezt bizonyító idézet:

"– Nézze – tekintett rá a kopaszodó asszony jelentőségteljesen –, én tudom, amit tudok. Higgye el, nem vagyok mai csirke.
– Az már biztos."

"– Te, Miki. Azt hiszem, nagy marhaságot csináltam.
– Tőled kitelik. Gyerektartás lesz belőle?"

Hogy ajánlom-e ezt a könyvet? Ajánlom persze. Bár Csilláknak, akik happy end mániások, azoknak nem. Akik arra vágynak, hogy megálljon velük az idő egy könyvvel, azoknak igen.

Azok a fontos dolgok

"30. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e."

Van 50 parancsolat a gépemen, amiket követve az embernek elvileg boldog élete lesz. A fentebb idézett a 30. paragrafus a listán. És ez az egyik gondolat, amely végig kísérte számomra a regényt.

A gyertyák csonkig égnek az első regényem Máraitól, szóval nem nagyon voltak elvárásaim. Reméltem, hogy jó lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Most már kimondhatom, hogy ez az a regény, amire egész nyáron vártam, hogy majd jön és lelkileg megérint, hát elérkezett. De ezek persze csak nagy szavak...

"Néha már úgy hiszem, nagyon sok, talán minden a szavakon múlik, melyeket idejében kimond, vagy elhallgat, vagy éppen leír az ember…"

Az alaptörténet szerint két barát, Henrik és Konrád 40 évvel korábban elszakadtak egymástól, most pedig, életük végéhez közeledve, Konrád ismét felkeresi barátját, hogy lezárják lezáratlan ügyeiket. A történet tulajdonképpen egy éjszakán át tartó beszélgetést ír le, ami során Henrik a másik fejére olvassa az általa elkövetett bűnöket, a gyertyák pedig csonkig égnek.

"Az emlékezés csodálatosan átszűr mindent. Nagy eseményekről kiderül tíz, húsz év múltán, hogy nem változtattak benned semmit. Aztán egy napon emlékezel egy könyv egyik részletére, vagy erre a szobára."

Nem egy egyszerű történet ez. Több szempontból sem. Pedig roppant egyszerűnek tűnik: adott két barát, akik már 40 éve nem látták egymást, a múltban pedig majdhogynem átlagosnak számító sérelmek és konfliktusok zajlottak közöttük. Ugyanakkor ezek a bűnök bár hétköznapiak, de nem feltétlenül megbocsáthatóak. Különlegessé teszi ezt a történetet még az, hogy ennyi év távlatában az ember már egészen másképpen látja a dolgokat. Már egészen más dolgok fontosak neki, mint akkor, amikor a sérelmek érték.

"S most meg kell mondanom neked, amit nagyon lassan tudtam meg, nem hittem el, tagadtam önmagam előtt, meg kell mondanom neked ezt a félelmetes meglepetést és felfedezést: mi most is, még mindig barátok vagyunk. Úgy látszik, emberi kapcsolatokon semmiféle külső erő nem tud változtatni. Te megöltél bennem valamit, tönkretetted életemet, s még mindig barátod vagyok. S én megölök benned ma este valamit, s aztán visszaengedlek Londonba vagy a trópusra, vagy a pokolba, s mindig barátom maradsz."

Nehezen beszélek erről a könyvről nagyon, mert tényleg mély benyomást tett rám. Olyan dolgokat gondoltam át,  amik talán túl személyesek egy ilyen jellegű naplóhoz. Nem fogok leállni boncolgatni, hogy vajon melyik barátságom lesz az, amelyre 40 és ezernyi sérelem után is azt tudom majd mondani, hogy ez barátság. Kik lesznek azok az emberek, akikről 40 év múlva is azt tudom mondani, hogy igen, te elárultál és ez a mai napig bánt valahol. Meg hogy hány és hány olyan ember van, akikkel semmiségek miatt nem beszélek. Hogy 40 év múlva mennyire, de mennyire nem fog érdekelni, hogy az az idióta csaj mit mondott rólam a hátam mögött, hogy azt a könyvet 200 forinttal drágábban vettem, hogy az a srác egy másik csajjal ment el randizni, hogy azt a poharat összetörtem, hogy azt a levest elrontottam, hogy azon a bulin nem voltam ott. Ezer meg ezer dolog, ami csak egy porszem, ha az egész életemet nézem és most meg szikla, amikor csak a mai napot.

Nem mondanék többet, beszéljenek helyettem az eredeti sorok.

"Az ember végül mindig egész életével felel a fontosabb kérdésekre. Nem számít, mit mond közben, milyen szavakkal és érvekkel védekezik. A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?… Mit akartál igazán?… Mit tudtál igazán?… Mihez voltál hűséges és hűtlen?… Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?… Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel."

"Az ember csinálja is azt, ami történik vele. Csinálja, hívja magához, nem engedi el azt, aminek meg kell történni. Ilyen az ember. Akkor is megteszi, ha rögtön, első pillanattól érzi és tudja, hogy amit tesz, végzetes. Tartják egymást, az ember és sorsa, idézik és alkotják egymást. Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet. Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz, hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel azt balsorsot, amely vastörvénnyel következik lényéből, jelleméből."

"A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt."

Valaki másnak az élete

"De az, hogy van az embernek esélye, még távol van attól, hogy ki is tudja használni."

Brenna Yovanoff regénye engem a borítójával vásárolt meg, vagyis vett rá a vásárlásra, hogy pontos legyek. Aztán Regi olvasónaplója után döntöttem úgy, hogy fel kell már venni a listára, mert különben sosem fogom elolvasni. Sajnos elég sok könyvvel vagyok így, hogy megveszem, ajándékba kapok, cserélem vagy hasonló, aztán évezredeket ül a polcon és feléjük sem nézek.

Szóval volt az a borító, amire 10ből 10 pontot adnék, volt vásárlás, meg listára pakolás. Aztán egyre több olyan vélemény jött velem szembe, amiben azt mondják, a könyv közel sem hozza azt, amit az ember vár tőle, nincsen benne semmi extra, sőt. Úgyhogy mondhatjuk, hogy egészen féltem, mire eljutottam odáig, hogy ténylegesen elolvassam a könyvet. Aztán kellemesen csalódtam. Mert ez egyáltalán nem rossz könyv.

Mackie Doyle nem mindennapi srác. Ezt olvashatjuk a könyv hátulján. Na, hát ez igaz is. A történet főszereplője egy elcserélt gyermek. Gentry városával ugyanis valami nagyon nincsen rendben, és ennek egyik fizikai megtestesülése Mackie.

"Mert olyan helyen éltünk, ahol az emberek éjszakára égve hagyták a teraszon a lámpát, és nem mosolyogtak rá az idegenekre. Mert amikor kitettek néhány követ a gólyahír közé a virágágyásba, a tavaszi fagyok sosem károsították meg a fáikat, és az ő kertjük lett a legszebb. És leginkább azért, mert itt az éjszakák az árnyakról és az eltűnt gyerekekről meséltek, de az itt lakók soha még csak nem is beszéltek róluk."

A városban gyakori a csecsemőhalálozás, kicsi gyermekek hirtelen megbetegszenek és meghalnak. Vagyis, hogy egészen pontos legyek, meghal valami, ami úgy néz ki, mint ők, de mégsem ők azok...  Bizonyos időközönként ugyanis titokzatos lények elrabolnak egy-egy kölyköt és valami egészen mást tesznek a helyére. Valami kicsi és gyenge lényt, amely számára az emberek élete mérgező, ezért rövid időn belül elhalálozik. Mackie, a könyv főszereplője Mackie is ilyen gyerek, ő nem az eredeti Malcolm Doyle, ő csak az eredeti Mackie éltét éli. Mert valamiért nem halt meg, ahogy a többiek.

"Minden csak szándék kérdése. Ha hiszel benne, hogy varázslat van rajtad, hogy tehetséges, hogy szeretetre méltó, hogy népszerű vagy, akkor az is leszel."

Mackie elég különc, de ez leginkább annak köszönhető, hogy különcként viselkedik. Mindent megtesz, hogy ne keltsen feltűnést, ami elég nehéz, ha az embernek olyan furcsa külseje van, mint neki, és olyan furcsán reagál bizonyos dolgokra, mint ő, pl. a fém dolgokra és a vér látványára. Azonban, ahogy az az ilyen történeteknél lenni szokott, a srác hatalmas fejlődésen megy keresztül, a könyv végére megtanul a sarkára állni és nem mindig csak a háttérbe vonulni. Meg persze ráébred arra, hogy különcségét csak a saját hozzáállásának köszönheti, hogy mik az igazán fontos dolgok, és hogy az élete az ő élete és nem valaki másé.

És ezen a fejlődési úton akkor indul el menthetetlenül, amikor egy sötét kis kocsmában egy teljesen őrült banda gitárosa közli vele, hogy haldoklik...

"Az életünk határtalan volt, és ismeretlen. Nem tökéletes, de a miénk."

A sztorit valószínűleg nálam kicsivel fiatalabbaknak szánták, ennek ellenére nekem is nagyon tetszett. Voltak benne poénos beszólások, volt benne egy kis misztikum, sőt meg mondom őszintén, az elején még kicsit féltem is.

"– No, mi az? Szerencsét akarsz kívánni a küldetéshez, amelynek során kiszabadítom Stephanie-t a ruhái fogságából?
– Nem bánod, ha mégis veled megyek?
– Semmi gond. Persze nem a ruhából kiszabadítós résznél. Az egyemberes munka, megérted?
Felnevettem, és megkönnyebbültem, hogy a hangom nagyjából normálisan csengett.
Roswell tovább csacsogott.
– De ugye emlékszel arra, hogy hívtalak úgy tizenöt perccel ezelőtt? És hogy azon beszélgetés folyamán megkérdeztem, van-e kedved elmenni egy buliba, kémiai úton módosult tudatállapotba kerülni és esetleg megbecsteleníteni Alice-t – úgy emlékszem, még a megbecstelenítést is bevetettem –, és te nemet mondtál? Ugye emlékszel erre?"

A kedvenc szereplőm Roswell, a főszereplő legjobb barátja, aki könnyed stílusával viseli el barátja különcségét, úgy, hogy az még csak be sem avatja legnagyobb titkába, ám ennek ellenére mindig mellette áll, a legőrültebb dolgokba is bele ugrik a kedvéért.
A baráti társaságba tartozik még egy ikerpár is, Danny és Drew, akik az egész életet könnyeden veszik, hobbijuk pedig a barkácsolás, mindenféle kacatból alkotnak valami érdekes dolgot, ilyen például a Vörös Rémület is.

"Nincs olyan, hogy tuti helyrehozhatatlan. Öreg, az ikrek összeraktak egy működő hófúvót két roncsból meg pár mosógépalkatrészből! Kell ennél nagyobb bizonyíték?"

A sztori koránt sem tökéletes. Az elején Mackie olyan gyerekesen viselkedik, hogy szerintem kb 50 oldalnak kellett eltelnie, mire be tudtam határolni, hány éves is. Az évszámokkal sehogy sem jöttem ki, mert ha Mackie 16 éves és a "szörnyek" 7 évente csapnak le, akkor miért most jöttek megint? Van benne egy elég bizarr és abszurd csókjelenet. Kicsit forgattam a szemem, amikor a sztori legkeményebb figurájának a seggét egy csaj rúgja szét, miközben a kemény fickókat meg lefogják. Vicc.
Ja és a két betett képen elvileg Mackie van, hát én a leírások alapján nagyon nem ilyennek képzelem, dehát a fantázia ugye egyedi dolog...

De ezeket a dolgokat leszámítva tényleg élveztem a sztorit. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit misztikus, de nem túl sötét történeteket, amiken azért szórakozni is lehet, mert nem túl komoly.