Megőrzés becserélve

Fodor Sándor Megőrizlek  című könyve B listás könyvem, de kénytelen vagyok becserélni. Nagyon közel van már a vége, de nem sikerült megbirkózni még csak a gondolatával sem annak, hogy el kell olvasnom a Jane Eyre-t. Ez talán azért van, mert fejben valahol az Üvöltő szelekkel pakolom egy kategóriába, amivel nagyon sokat szenvedtem eddig, mégse jutottam még a végére. Plusz a film sem tetszett annyira.

"Látod, ilyenek az emberek, hajlamosak arra, hogy félreértsenek, de hidd el, nem rosszak."

A történet 1970-ben játszódik, a főszereplője pedig egy Eszti nevű 18 éves lány. Ma talán már butácskának tűnhet, de akkoriban még más világ volt, nem volt tele koravén 14 évesekkel. Akkoriban talán a jó szó Esztire a naiv lett volna, meg persze az ártatlan és a tiszta. Ő egy olyan személyiség, aki mindig mindenkinek a legjobbat akarja. Mindig vidám és ezért megakad rajta az emberek szeme. Mit tesz a kisugárzás, mi? Csakhogy az emberekből nem mindig a legjobb véleményt váltja ki. A férfiakból persze többségében igen, de a nők irigykedve figyelik. Aztán egy idő után, ahogy ez lenni szokott, olyan pletykák kapnak szárnyra, melyek alapját mindössze 1-1 mosoly jelenti, Eszti pedig örökös kedvességével olyan bajokba sodorja magát, amiket csak akkor vesz észre, mikor már késő. Hiába minden, amikor már a saját apja is inkább a pletykáknak hisz, nem pedig a lányának...

"Mert jól jegyezd meg magadnak, ha eddig nem vetted volna észre: ítélkezni a legkönnyebb. És mindnyájunkban megvan a hajlam, hogy egykettőre kimondjuk a szentenciát – másokra. Tudod mi a nehéz? Igazságosnak lenni. Mert igazság is sokféle van."

Elég vegyes érzéseim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Először is tudni kell, hogy elég rövid és a stílusa is nagyon könnyed, olvasmányos. Szóval azt hiszem, az ember nem is veszi észre, milyen komoly témáról olvas, egészen addig, amíg el nem érkezik a regény végéhez, ami meglepő, sokkoló és szerintem egyáltalán nem várható, én legalábbis nem gondoltam, hogy a dolgok idáig fognak fajulni. Szóval nekem tetszett a könyv, a maga kis egyszerűségével, mert tulajdonképpen azt hiszem, hogy az "egyszerű" szó a legjobb rá. És ezzel is üt leginkább, azzal, hogy olyan egyszerű, mint az élet maga. És egyébként a maga finom módján még humoros is. Búcsúzóul két ezt bizonyító idézet:

"– Nézze – tekintett rá a kopaszodó asszony jelentőségteljesen –, én tudom, amit tudok. Higgye el, nem vagyok mai csirke.
– Az már biztos."

"– Te, Miki. Azt hiszem, nagy marhaságot csináltam.
– Tőled kitelik. Gyerektartás lesz belőle?"

Hogy ajánlom-e ezt a könyvet? Ajánlom persze. Bár Csilláknak, akik happy end mániások, azoknak nem. Akik arra vágynak, hogy megálljon velük az idő egy könyvvel, azoknak igen.