Olyasmi következik most, amire ezen a blogon elég ritkán van példa: filmajánló.
Úgy érzem ugyanis, hogy tartozom ennyivel ennek a történek azok után, hogy a könyvet annyira lehúztam (a bejegyzés >>itt<< olvashat). Mert ez egy jó történet, kifejezetten jó alapötlettel, sok apró színesítő elemmel, és rengeteg tartalommal.
Az indiai származású Pi hajótörést szenved a családjával a Csendes óceánon. Pi az egyetlen túlélő. Nem elég családja elvesztésének sokkja, de hirtelen egy mentőcsónakban találja magát egy törött lábú zebrával, egy pofátlan hiénával, egy szomorú orangutánnal és egy kifejlett bengáli tigrissel. Fél év története.
Nos, igen, az valóban igaz, hogy a könyvről továbbra sem vagyok jó véleménnyel, de rövidebb formában sokkal emészthetőbb volt a dolog. A filmben kijöttek azok a mély értelmű dolgok, amikre a könyv olvasása közben nem voltam képes odafigyelni, annyira idegesített. A képi világ csodája pedig még az erősen pocsék mozis verzión is átütött. Hát mit mondjak még? Nézze meg mindenki!
Richard Parker játéka pedig valami fenomenális. Oscart érdemelt volna ezért!
Mielőtt bármit is mondanék erről a könyvről, szeretnék megemlékezni egy másik fontos eseményről, ami egy tigrishez kapcsolódik, ám ez a filmművészet egy ékes darabja. Fogadjátok szeretettel a következő videót:
"Az első csoda hatol a legmélyebbre, a többi aztán beleilleszkedik az első keltette nyomba."
Hát akkor most át is térnék Yann Martel Pi élete című regényére, ami a párbaj során számomra az utolsó kötet, vagyis ezennel be is fejeztem a megpróbáltatások hosszú sorát.
Adott egy Piscine Moliter Patel nevű indiai fiú, aki nevét egy francia uszodáról kapta. Kapcsolata tehát a vízzel már eredendően meghatározott. Kapcsolata a nevével pedig elég érdekes. Gyerekkora nagy részére rányomja a bélyegét, hogy Pisisnek becézik az iskolában... Ennek kikerülése végett választja magának a 3,14 nevet.
"Nem tudtam volna elviselni, hogy egy újabb francia anyanyelvű bruhaházni kezdjen a nevem hallatán, ezért amikor a férfi a vonal másik végén megkérdezte, azt feleltem: vagyok, aki vagyok. Fél óra múlva megérkezett két pizza „Vadiok Akivadiok” névre."
De nem csak a furcsa név az, amivel Pi kilóg a tömegből. Életének meghatározó momentuma a vallással szembeni viszonya. Pi ugyanis keresi Istent, de Őt nem egy, hanem egyszerre több vallásban találja meg. Mások számára pedig teljesen elfogadhatatlan, hogy vallhatja magát a fiú egyszerre több vallás képviselőjének, és hogyan gyakorolhatja őket párhuzamosan.
A harmadik fontos momentum a fiatal Pi életében az állatkert. Mivel az apja az igazgató, a család itt él, a Patel fiúk pedig itt nevelkednek. Egészen addig, amíg az országban uralkodó indiai viszonyok úgy nem alakulnak, hogy a szülők a Kanadába költözés mellett döntenek.
"A jegypénztár mögött apa vörös festékkel felpingálta a falra: TUDJA, MELYIK A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT AZ ÁLLATKERTBEN? Nyíl mutatott egy keskeny függöny felé. Annyi lelkes, kíváncsi kéz húzta el a függönyt, hogy rendszeresen ki kellett cserélnünk. A függöny mögött egy tükör állt."
A költözés sok következménnyel jár. Nem csak az előre betervezett csomagolás, utazás és az állatok körüli sürgés-forgás vár a családra, hanem egy tragikus baleset is, mely után Pi egy kis mentőcsónakban találja magát egyedüli emberként egy sérült zebrával, egy orangutánnal, egy hiénával és egy bengáli tigrissel. A különös útitársak közül pedig a tigris lesz az, kivel Pi megosztani kényszerül a mindennapjait, közel fél éven keresztül.
"Minden élőlényben van némi eszelősség, ami furcsa, néha megmagyarázhatatlan viselkedésre ösztönzi. Ez az eszelősség néha a megmentője is lehet, része az alkalmazkodási képességnek. Enélkül egyetlen állatfaj sem maradna életben."
Őszinte leszek: nekem nagyon nem tetszett a regény. És igazából nem tudom megmagyarázni, miért nem. Az elejétől kezdve idegesített, terjengős, túlírt, tele felesleges szócsépléssel. Pedig én általában jól bírom a hosszú leírásokat, érdekelnek az állatok, érdekel a vallás, zseniálisnak tartom a regény alapötletét. És mégsem tetszik, mégis idegesít, a legérdekesebb részek is idegesítenek.
Azt sem sikerült eldöntenem, hogy ki is képezi a könyv igazi célközönségét. Maga a kiadás - legalábbis az a példány, amihez hozzájutottam - tele van nagy, színes képekkel. Gyerekkönyv benyomását kelti. Ismeretlenül lehet, hogy meg is venném a gyerekemnek. Ugyanakkor az egész stílusa, maga a történet és bizonyos részletesen ecsetelt jelenteket egyáltalán nem gyerekeknek valók. Szóval szerintem bőven elég, ha ezeket a csodás illusztrációkat csak mi felnőttek csodáljuk. Adok is egy linket, ahol sok elérhető közülük: >>Itt<<
Hát, nekem ennyi volt Pi élete. Hamarosan lesz belőle egy film, amit nagy érdeklődés előz meg. Szerintem meg fogom nézni. Talán úgy tálalja a zseniális alapötletet, hogy én is élvezni tudjam.
