A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lakatos István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lakatos István. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 22., vasárnap

Gyerekdalból... öhm...

Nagyon sokat dicsérték nekem egyszer ezt a könyvet, szóval akkor eldöntöttem, hogy meg fogom venni. Meg hát amúgyis kell a képregénygyűjteményembe. Szóval a mostani AnimeConon sikerült fél áron beszereznem, most meg 8 tájékoztatás tétel után úgy döntöttem, hogy ennyi szórakozás nekem is jár, szóval szépen elolvastam...

A rajzolása nagyon bejön, tényleg olyan fantasztikus, amilyennek leírták. Oké, tudom, ez nem mindenkinek jelent esztétikus élményt, de nekem igen, mert pontosan ez az a rajzstílus, amiben egyediséget, modernséget és szépséget egyszerre látok. Nos, igen, kifacsart ízlésem van, ezt már megkaptam párszor...

A sztorikkal viszont voltak gondjaim... Volt olyan, amiben ténylegesen láttam komoly mondanivalót, bár tény, hogy az is nagyon el volt rejtve és talán lehetne rá azt mondani, hogy csak én képzeltem bele, de abban legalább láttam valami értéket. De a többi sztori... Volt egy csomó, amiben azt éreztem, hogy ez semmi extrát nem akart mondani, csak beteg és humortalan módon próbált szórakoztatni. Persze, ez megint ízlés dolga és lehet, hogy a korábban említett kifacsart ízlésemnek köszönhető, hogy ezek nem tetszettek, mindenesetre ez a könyv nekem egy csalódás volt.

Most pedig egy személyes üzenet következik:
Kedves Csilla! Mivel te utálnád ezt a könyvet (nem, nem túlzok, utálnád), de van benne egy poén, ami olyan, mintha direkt neked lenne belerakva, ezért bescanneltem, tessék:


Egyszer volt, hol nem volt
egy icipici házikó,
icipici házikóban
icipici ágyikó.