Pi élete - A film

 Olyasmi következik most, amire ezen a blogon elég ritkán van példa: filmajánló.

Úgy érzem ugyanis, hogy tartozom ennyivel ennek a történek azok után, hogy a könyvet annyira lehúztam (a bejegyzés >>itt<< olvashat). Mert ez egy jó történet, kifejezetten jó alapötlettel, sok apró színesítő elemmel, és rengeteg tartalommal.

Az indiai származású Pi hajótörést szenved a családjával a Csendes óceánon. Pi az egyetlen túlélő. Nem elég családja elvesztésének sokkja, de hirtelen egy mentőcsónakban találja magát egy törött lábú zebrával, egy pofátlan hiénával, egy szomorú orangutánnal és egy kifejlett bengáli tigrissel. Fél év története.

Nos, igen, az valóban igaz, hogy a könyvről továbbra sem vagyok jó véleménnyel, de rövidebb formában sokkal emészthetőbb volt a dolog. A filmben kijöttek azok a mély értelmű dolgok, amikre a könyv olvasása közben nem voltam képes odafigyelni, annyira idegesített. A képi világ csodája pedig még az erősen pocsék mozis verzión is átütött. Hát mit mondjak még? Nézze meg mindenki!

Richard Parker játéka pedig valami fenomenális. Oscart érdemelt volna ezért!

Ennyi lenne a történet...

Ankara

Sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy írok egy blogbejegyzést az élményekről, így több emberhez tudom eljuttatni a beszámolót. Kérdezni lehet bátran!

Szóval január 22. és 27. között szakmai konferencián Ankarában tartózkodtam. Minden szempontból hihetetlen nagy élmény volt, és valamilyen szinten még most is az, hiszen a hazaérkezésem óta eltelt napok a többi előadóval való kapcsolatfelvételről, a beszámolók megírásáról, a képek rendszerezéséről, a csomagok és szuvenírek kipakolásáról szóltak. Az emlékek tehát elég lassan halványulnak...

Nézzük az utat először a szakmai oldaláról: A Bobcatsss könyvtáros szakmai konferenciát 1993 óta évente mindig más országban szervezik. Idén Törökországra, azon belül is a fővárosra, Ankarára került a sor. Ide azonban nem könnyű dolog eljutni, mi is átszállással érkeztünk, és alig volt valaki, aki ne kényszerült volna ugyanerre vagy Münchenben vagy Isztambulban. Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy a rutinosabb résztvevők szemmértéke alapján jóval kevesebben voltunk, mint a korábbi években. De így is 29 országból érkeztek résztvevők, közöttük a kilenc fős magyar csapat. Az előadások színvonala pedig (szerintem) elég jónak volt mondható. Persze sok volt a diák, akik nem rutinosak az ilyesmiben (köztük én magam is), az előadások módján ez pedig nagyon meglátszott. Viszont a kutatási témák és kutatási módok sok esetben elgondolkodtattak és továbbgondolásra sarkalltak. Így a konferencia után négy előadóval is felvettem a kapcsolatot, hogy pontosabb információkat szerezzek tőlük a kutatásaikról. Tele a zsákom témákkal, már csak idő kellene, hogy mindent meg tudjak vizsgálni...

A saját előadásommal nem voltam kimondottan elégedett. Én sem vagyok rutinos előadó, ha idegen nyelven kell beszélni, ráadásul iszonyatosan izgultam. De úgy gondolom, hogy nem csak jobb, de rosszabb előadók is voltak nálam, szóval egy középmezőnyös kezdés után jövőre ez már sokkal jobban fog menni! Akkor Barcelonában rendezik a konferenciát. Hát ki lehet azt hagyni? Ugye, hogy nem.

Hat napot töltöttünk Ankarába, ebből az első és az utolsó nagyjából teljesen a pakolásra és az utazásra ment rá. A konferencia három napos volt, a várostól szinte teljesen elszeparált helyen, így mindössze egy napunk maradt arra, hogy körbenézzünk a városban. Mondjuk meglepő, de olyan sok látnivalót nem találhattunk volna, így a teljes város körbejárására is elég lett volna 2-3 nap. Két múzeumot néztünk ki magunknak, amiket meg akartunk nézni, ám ezek közül az egyik teljesen zárva volt, a másikban viszont az 5 részből csak 1 volt megtekinthető, ám ez is a teljes belépő áráért. A múzeumozás tehát kimaradt, ahogy minden szívfájdalmamra sajnos könyvtárat sem láttunk. Ennek ellenére azt hiszem, elég jól belekóstoltunk az ankarai életbe. A szombati nap egy nagy részét a vásárban töltöttünk, ahonnan rengeteg mütyürt hoztunk haza... Az ékszerektől a hűtőmágneseken és faliórákon át a poharakig mindent. A vásár közepén egyébként rátaláltunk a legcoolabb helyre Ankarában, ez a Gramofon kávézó, ahol sok ismerős arccal futottunk össze. Lásd a képen a Királyt. :)

Innen elég fáradtan botorkáltunk haza, kezdett már sötétedni is, de azért rászántuk magunkat, hogy elinduljunk megnézni a nagy mecsetet. És milyen jól tettük! Pedig azt hittük, hogy már nem is lesz nyitva, főleg amikor a török biztonsági őr megszólított minket és tengernyi török szöveget zúdított ránk. Ez mondjuk nagyon is jellemző a törökökre, ahogy tapasztaltam. Ha mondani akarnak valamit, hiába mondod, hogy nem beszélsz törökül, nem zavartatják magukat csak mondják tovább...
Szóval miközben a biztonsági őr nagyban magyarázott nekünk, odaszaladt hozzánk egy nő és angolul megkérdezte, segíthet-e nekünk. Oh, mennyire megörültünk! Ahogy tapasztaltuk, minden 25. török beszél angolul, még a vásárban is küszködnünk kellett, pedig azt hittük, legalább ott felkészülve lesznek a turistákra. Szóval a hölgy, aki egyébként középiskolai tanár és az egyetemen tanult angolul, bekísért minket a mecsetbe, egy csomó mindent elmagyarázott a vallásukról, megnézhettünk egy imát, aztán pedig a barátnőjével meghívtak minket vacsorára, ahol rengeteget beszélgettünk a hétköznapi török életről. Szóval török barátokat is szereztünk :)

A legbizarrabb élmény talán a közlekedésük volt. Ha egy kétsávos körforgalomban hárman állnak egymás mellett, az teljesen megszokott. A lámpák piros és zöld jelzése tulajdonképpen semmilyen jelentést nem birtokol. A dudálás viszont minden problémát megold...

Örülök, hogy nem hagytam ki! És köszönöm mindenkinek, akik ott voltak velem és színesítették ezt a hat napot! Illetve tartozom egy köszönettel a PTE FEEK-nek, a PTE FEEK HÖK-nek, illetve a Campus Hungarynek, akik ezt az egész utat anyagilag lehetővé tették!

The big hungarian team

2012 legjei

Tavaly nem csináltam ilyen listázást, de gondoltam, most azért nem ártana.  Áttekintettem hát, hogy mit olvastam idén, aztán összeállítottam abból a listán. Ez persze teljesen szubjektív, mindenki rám cáfolhat a saját véleményével, amikor csak kedve van :)

Az év legjobb könyvei, avagy a TOP10:

10. Amy Tan: A Mennyei örömök klubja
 Hagyománytisztelő kínai anyák Amerikában, amerikai szellemiségű, de kínai származású lányaikkal. Nagyon finoman érzékeltetve a két kultúra közötti ellentéteket, családon belül és ismerősök között is. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek az ázsiai kultúrák.

9. Esze Dóra: Alex és Alex a Föld körül 
Alex és Alex(andra) ikertestvérek, a kötet pedig novellákat tartalmaz. Nem, a két ténynek nincs köze egymáshoz. Minden novella egy-egy földrajzi helyzet köthető és minden történet egy-egy érzésről szól. Valami elképesztően jó hangulata van a kötetnek, csak ajánlani tudom!

8. Hidasi Judit: Április út
 Kovács Vera 15 évesen találkozik élete szerelmével, aztán hirtelen minden elromlik, de nagyon, komoly tragédia éri. Tizenöt évvel később, amikor még mindig a régi trauma markában szenved, egyedül, magányosan, egy pocsék állásban, hirtelen visszatér az életébe Ő. Egy zseniális humorú könyv.

7. Szabó Magda: Abigél 
 Az elmúlt évben és tavaly is olvastam több könyvet Szabó Magdától, de azt kell mondanom, ez a csúcs. Gina egy hányattatott sorsú lány, aki leánynevelőbe kerül, hogy az apja ellenlábasai ne találhassanak rá. Ott pedig Abigél oltalmazó keze óvja őt. No de ki az az Abigél valójában?

6. Philip K. Dick: VALIS
PKD sok könyvet írt, sokat olvastam, ez pedig a legfurább közülük, mégis az egyik legjobb. Egy drogos elme vallomása a világról és Istenről. Kevin macskája mindent visz. Isten létéről pedig egyetlen más könyvön sem filozofáltam ennyit.

5. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! 
Meg kell mondanom, sokáig tartottam Wass Albertől és féltem, hogy az ő művei túlságos, már-már fojtogató nemzettudatot fognak  közvetíteni. Hát nem így lett. Ez csak egy történet egy férfiról, akinek elvették mindenét, még a hazáját is, amiért harcolt. Elképesztően megható regény.

4. Bud Spencer: Különben dühbe jövök 
Azt hiszem, Bud Spencert nem kell bemutatnom senkinek! Ez a könyv az egyik legérdekesebb, leglenyűgözőbb önéletrajz, amit valaha olvastam. Azoknak is megéri, akik nem a rajongói! Nagyon sokat lehet belőle tanulni a szerencséről, a kitartásról, a világról.

3. Doris Lessing: A fű dalol 
Afrika vadregényes tája, egy gyilkosság és rengeteg furcsa emberi kapcsolat. Egy összetört pohár a borítón. A kérdés csak az indíték. Megrázó, de nagyon jó.

2. Bernhard Schlink: A felolvasó 
A könyvből készült filmet még nem láttam, lehet, hogy pótolnom kellene. Ez egy borzalmas regény. Ocsmány és erkölcsileg undorító. Kitép az emberből egy darabot. És örökre nyomot hagy. A fiatal nő, akinek viszonya van egy kiskorú fiúval. Egy idősödő nő, akinek az egykori szerető és a világ előtt kell megfelelni háborús bűneire. Fájdalom

1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Ha egyetlen szót kéne mondanom erről a könyvről, azt mondanám: barátság. Mert ebben benne van minden. Iszonyatosan sokat tanultam belőle. Megérte elolvasni.

Az év sorozata:
Leiner Laura: Szent Johanna gimi
Ennek a sorozatnak még csupán az első hat kötetét olvastam, de azt hiszem,  de mindet szerettem, szóval itt a helye. Egy kicsit mindannyiunkról szól, akik voltunk tinik. Sok-sok emlék, sok-sok nevetés, sok-sok sírás. Az egyik legjobb a kortárs tiniirodalomból, ha nem a legjobb. Mármint világ szinten.
 
Az év szakirodalma:
Vásárhelyi Mária: Csalóka emlékezet
Mi magyarok nagyon furcsa viszonyban vagyunk a történelmünkkel. És amíg nem születik több ilyen mű és nem mondják a tényeket az emberek arcába és nem lesznek olyan emberek, akik lépnek a változásért, addig minden így is fog maradni. Érdekes, lelombozó, kegyetlen igazság.

Jövőre ugyanitt ugyanekkor?