Két okból esett erre a választás:
1. Én nagyon bírom Felméri Pétert, és amikor láttam, hogy megjelent ez a könyv, nagyon áhítoztam rá, hogy megszerezzem, és elég nagy csúszással csak most, Rukkoláról sikerült hozzájutnom. De hát ez a beszerzés megteremtette a megfelelő alkalmat!
2. Miután elolvastam a könyvet, pont annyira áhítoztam arra, hogy megszabaduljak tőle, mint korábban arra, hogy megszerezzem. Ez a negyedik Dumaszínházas könyv, amit elolvastam és a könyvek közül egyetlen egy sem tetszett, szóval úgy éreztem, itt az ideje kicsit beszélnünk erről az egészről. Senki se lepődjön meg, ha ezt most Hollywood Hírügynökséges kijelentésnek érezte. Abszolút az volt és kicsit a bejegyzés is annak tematikájához fog illeszkedni... Egyszer mindent ki kell próbálni...
Szóval beszéljünk arról, hogy manapság Magyarországon az emberek azt gondolják, hogy ha van egy kis ismertségük, akkor két szakmába bármikor belevághatnak: író és DJ bárki lehet... Na, ezt most felejtsük el! És ez most azok nevében is mondom, akiknek a két szakma közül bármelyikhez van tehetségük, csak éppen befutni nem tudnak, mert nem pakolják ki az intim testrészeket, hanem helyette inkább arra törekednek, hogy letegyenek valamit az asztalra...
Jelen esetben adott egy csapat, akik sztendápolásban elég jók. Szeretem Felméri Petit, Kiss Ádámot, Benk Dénest és Kovács András Pétert is, de kikérem magamnak ezeket a könyveket! Az Ulpius számtalanszor bizonyította számomra, hogy egy-két könyv kivételével nem igazán én vagyok a célcsoportja, de ettől eltekintve szívesen megkérdezném őket, hogy ha valaki jól beszél és az emberek viccesnek tartják szóban, akkor miért következik ebből az, hogy mindjárt írni is tud? Persze, meg lehet rajta zsírosodni nyilván, mert akinek van neve másban, azzal egy könyvet is el lehet adni, de ismerni kéne a határokat szerintem...
Most úgy gondolom, engem nem tudnának rávenni mondjuk, hogy pénzért írjak zenét, amikor egyszer pontosan tudom, hogy erre én totálisan alkalmatlan vagyok... De biztosan csak én vagyok ennyire szar az üzleti világban...
Ez egy közepesen erős alapötlet szerintem, szóval eléggé kétesélyes, nagyon jó és nagyon rossz dolgokat is ki lehetett volna belőle hozni. És mit sikerült belőle kihozni? Egy közepes értékű semmit. A másik három Dumaszínházas könyvre legalább azt tudtam mondani, hogy szar, idegesítő, de legalább 1-2 jó poén van benne. De ez? Nem szar, nem idegesítő, de nincs benne (szerintem) egy fél darab jó poén se. Nem tudom, mi volt velem, de konkrétan még csak el se mosolyodtam egyszer sem ennek a könyvnek az olvasása közben.
Szóval összességében azt a tanulságot tudom elvonni, hogy attól mert valaki híres és vicces és jó bizonyos dolgokban, amikkel a közönséget lehet szórakoztatni, attól még nem lesz minden ilyesmiben az. Ezt a könyvet nem igazán ajánlom senkinek sem... Ahogyan a Dumaszínházas könyvek legtöbbjét sem. Nekem még van egy ilyen könyvem itthon, annak még nem döntöttem el, mi lesz a sorsa, de ezek után...
Ja és persze kommentben lehet jelezni, ha valaki nem ért egyet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy másnak is ennyire rosszak-e a tapasztalatai ezzel a sorozattal kapcsolatban vagy csak nekem.
.png)
