Vidám kaspó

Sajnos mostanában a napjaim jelentős része az államvizsgára való készüléssel megy el, így nem igazán mondhatom, hogy tobzódok a blogolásra szánható időben, vagy éppen a sziporkázásra alkalmas jókedvben. Szóval most egy egyszerű minden Brigizmust nélkülöző bejegyzést fogtok kapni, mert azért valamit csak szeretnék írni ERRŐL, mielőtt elfelejtem!

Íme a nagy mű:

A pöttyös kaspó anyukám névnapjára készült, még hozzá egy elég egyszerű technikával.

Vettünk hozzá egy sima kaspót meg egy kis tálkát (Tesó áruházakban elég olcsón beszerezhető), meg egy adag temperát (600 szín volt az otthoni készletben, csak piros nem), és egy adag dekopázs (Ugye senki se gondolta, hogy ennek a szónak a francia alakját fogom használni?) ragasztót.

A pöttyös rész anyagmaradék, amit Szabina munkamaradmányai között találtunk, ezt simogattuk el szépen a kaspón, miközben szinkronban ecseteltük  ragasztóval mindkét felületet. Egy kis ragasztózás, egy kis simogatás. (Mint valami rossz hippi pornó.) Fontos, hogy bár nagyon vékony anyagot választottunk, így is nagyon megszívta magát ragasztóval, gyorsan is száradt, szóval az angol királynőt nem tudtuk vendégül látni közben egy teára sem.

A dekopázs ragasztó üvegén írták, hogy vízzel hígítva lakkrétegként funkcionálhat. Na, ezt is kipróbáltuk, nem jött be. Az anyag ezt a réteget is magába szívta, szóval lakkozva nem lett, de talán nem is probléma. A cserép felső része és a tálka piros temperával lett átfestve, ennek viszont gyenge pontja, hogy oltárian kell vigyázni a locsolásnál. Erre vajon van-e valami tipp így utólag valakitől? A festés olyan szempontból bizonyult jó választásnak, hogy láthatatlanná varázsolta az anyag illesztését. Viszont a tempera nem a legtutibb ötlet volt. Olvastunk még olyan ötletet is, hogy szalagot ragasztottak a vastag peremre. Ehhez viszont megfelelő méretű szalag kellett, plusz az is koszolódik az öntözésnél, kérdéses hogy lehet-e mosni, nem-e enged el a ragasztó, stb. Egy próbát mondjuk az is megérne.

Viszont van egy eszméletlen nagy ötletem az államvizsga utánra. Remélem, az be fog jönni! Csak origami nincs még mindig. De talán nem is baj :D

Happy Mother's Day!

Kisebb átalakuláson esett át a blog. Először is új címet és dizájnt kapott, de ezek már utalnak is igazából az új tartalomra, amit ezentúl magába foglal majd.

Annak ellenére, hogy nincs igazán kézügyességem egy ideje komolyan elkezdett érdekelni az origami, és rendszeresen kap el olyan hullám, hogy valami kézzel készített dolgot kellene kreatívkodni. Aztán a napokban kaptam egy olyan kérdést Csillától, hogy miért nem osztom meg a blogomon ezeket az élményeimet is, mert ő kíváncsi lenne rá. Aztán arra gondoltam, hogy más miért ne lehetne így még ezzel? Még akár találhatok is egy-két embert, aki komolyan foglalkozik ilyesmivel, vagy pont az én bejegyzéseim miatt kapnak kedvet valamihez. Meg ugye ha több mindenről írok, akkor talán nagyobb lesz itt az élet, több kedvem lesz blogolni.

Első rendhagyó bejegyzésnek a képen látható kis üdvözlőkártyát választottam, ami ugyan nem origami, de papíros csináld magad kreálmány. Anyukám ezt kapta tőlünk Anyák napjára :) Az egész egyszerű színes lapból van kivágva, aztán meg kétoldalú szivacsos ragasztóval felragasztva egy kartonlapra.

Az ötletre én az Urban:Eve weboldalon találtam, ahová sablont is linkeltek a testekhez. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a szemek és a csőrök nem szerepelnek a mintában. Az eredetiben a szemeket félholdalakú lyukaszóval vágták ki, de mivel nekem ilyen nem állt rendelkezésemre, így ollóval oldottam meg a dolgot, ez csak a kicsinél sikerült igazán jól sajnos... No, de vésztervnek még mindig meg lehetett volna oldani alkoholos filccel is. A csőrökre meg nincs B terv, azt bizony meg kell rajzolnod és ki kell vágnod magadnak. A végeredmény meg kb olyan lehet, mint ami a képen látszik, ebből meg persze nem csak Anyák napi, de sok más jellegű baglyos ajándékot is ki lehet hozni.